Aki megállította Varsó alatt a vörös veszedelmet

Pálffy Lajos - 2017. december 4. 2:16

150 éve született Józef Piłsudski, a modern kori lengyel állam megteremtője, akit néha Horthy Miklóshoz is szoktak hasonlítani. Piłsudski amellett, hogy jeles katonai erények birtokosa volt, a politikához is értett, csak így vihette végig a nagy tettet, a szétszabdalt Lengyelország újraegyesítését.

Mert Lengyelország tulajdonképpen már 1772 óta nem létezett, területének utolsó nagy felosztása pedig a Szent Szövetség bécsi kongresszusán történt meg 1815-ben. Itt a poroszok és a Habsburgok mellett Oroszország kapta belőle a legnagyobb falatot, és a cár kegyes engedményeket is tett a saját ügyek intézésére és a nyelvhasználatra, de eme autonómiát beárnyékolta a varsói orosz helytartó (valamelyik nagyherceg a cári családból) és az orosz csapatok jelenléte. Ez ellen keltek fel a lengyelek 1831-ben, amikor aztán elbukván, tovább szűkítették jogaikat. Piłsudski a litvániai Zulówban, Willno, azaz Vilnius mellett született egy szegény földbirtokos gyermekeként, és már húsz évesen száműzték is Szibériába, mert családjából magával hozta a lengyel függetlenség iránti olthatatlan vágyat és tenni akarást. Öt év szenvedés után tér vissza és a Lengyel Szocialista Párthoz csatlakozik, 1894 és 1900 között annak lapját szerkeszti és publikál is benne. Ezért aztán a cári hatóságok börtönbe zárják, de egy év után megszökik és az osztrák kézen lévő, jóval szabadabb légkörű Galíciába menekül.

1905-ben már megkezdi a Harci Szövetség szervezését, lövészegyleteket alapítanak, a tagok pedig katonai kiképzést kapnak. Ezzel az erővel jelentkezik Bécsben 1912-ben, ahol még az is felmerül bizonyos fejekben, hogy a dualista monarchiát a lengyelekkel lehetne bővíteni. A lengyel légiók így a Nagy Háborúban a Monarchia mellett harcolnak, és 1916 novemberében az oroszoktól elvett régi lengyel területeken meg is alakul valamiféle lengyel állam, melynek hadügyminisztere és csapatainak főparancsnoka Piłsudski lesz. Aki viszont néhány hónap múlva már a németek fogságában, Magdeburgban tartózkodik egészen 1918 novemberéig, amikor visszatér, és csapataival bevonul Varsóba. Előbb 1919 januárjáig köztársasági elnökként, majd ezután ismét katonai vezetőként szolgálja az alakuló országot, amelynek a párizsi békekongresszuson a keleti kivételével megállapítják a határait is. Piłsudski pedig cserében 1920-21-ben megállítja a kommunizmus vörös zászlait Varsóig repítő Tuhacsevszkijt és Bugyonnij 1. lovashadseregét (lásd I. Babel különleges hangulatú novelláit), és ezáltal megvédi Európát a vörös veszélytől. Állítólag puskánként 5-7 töltényük volt csak a lengyeleknek, mikor a nemzetközi bojkottal szemben megérkeztek a magyar lőszerszállítmányok..

Otthon viszont ezt nem sokra értékelik, ezért a Nemzeti Demokrata Párt ellenében, 1926-ban a hozzá hű csapatokkal bevonul Varsóba. Nincs semmilyen hivatalos tisztsége, mégis az elkövetkező tíz esztendő, az ország konszolidációja és felvirágoztatása az ő nevéhez fűződik. Sztálinnal 1932-ben, Hitlerrel 1934-ben köt megnemtámadási szerződést, majd egy év múlva meghal. A krakkói királyi kápolnában van a koporsója, amit koszorúk és virágok borítanak azóta.

Piłsudskiról adatbázisunkban itt, és itt is olvashat.

Borító: Wikipédia