Aki négyszer mondott le a fejedelemségről

Pálffy Lajos - 2018. május 25. 10:02

Közben nagyon előre szaladtunk bécsi királyaink tekintetében, pedig ez idő tájt az erdélyi fejedelmek is tettek egyet-mást, amiről illene megemlékeznünk Közkincstár sorozatunkban.

Itt van mindjárt az Erdélyt Báthory István, és annak bátyja, Kristóf után kormányzó Báthory Zsigmond, aki az utóbbi fia volt. A gondos apa már 9 évesen erélyi vajdává választatta fiacskáját, aki a fejedelmi cím várományosa is lett. Apja 1581-ben bekövetkező halálától nagykorúságáig, 1588-ig gyámok irányítják helyette az országot, rá pedig nagy hatással lesz jezsuita gyóntatója, Alfonso Carillo atya. Alig ül Zsigmond a fejedelmi székbe, 1593-ban kitör a 15 éves háború és III. Murád szultán már üzen is, hogy táborában szeretné látni az erdélyi hadakat. A Habsburgok felé orientálódó Zsigmond ekkor, 1594 nyarán mond le először, unokatestvérét, a törökkel tartó Boldizsárt téve fejedelemmé. Aztán csak meggondolja magát, visszatér 1595 januárjában, és az unokatestvérnek híveivel együtt pusztulnia kell. Zsigmond pedig Bocskai Istvánon keresztül Prágában megegyezik Rudolffal, szövetség köttetik és a fejedelemség az övé marad. Ha viszont a török ezért elvenné tőle, akkor az elődjének, János Zsigmondnak már felajánlott sziléziai hercegségeket, Oppelnt és Ratibort kapja meg.

Amit viszont azonnal megkap, az a birodalmi hercegi cím és vele a művelt, kedves, de nem annyira szép Mária Kriszterina főhercegnő keze. És itt kezdődnek a bajok, mert a 40 hintóval Pozsonyon és Kassán át Kolozsvárra megérkező menyasszonyt ugyan elveszi feleségül, de képtelen elhálni a házasságot, „natural defectus” miatt, ahogyan gyóntatója a problémát megfogalmazza. Ezek után hol mindenféle gyengédséggel halmozza el, hol pedig Kővár várába záratja feleségét. Időközben az erdélyi sereg Bocskai vezetésével visszaveszi Lippát és Jenőt a töröktől és a románokkal Gyurgyevónál rommá veri a nagyvezír hadait is. De Zsigmond nem bírja tovább a gyötrődést, 1598 áprilisában lemond, és elindítja a válópert is. Akaratából helyette Mária kormányoz, de aztán augusztus végén mégis visszatér, és átveszi a kormányrudat. Máriával testvéri viszonyban kíván élni, de ismét csak Fogaras, vagy Kővár váraiba záratja. (Máriát végül 1599-ben választja el tőle Kelemen pápa, aki aztán egy jezsuita rendház főnöknőjeként hal meg 1621-ben.)

Aztán 1599 márciusában harmadszor is lemond, most éppen András unokaöccse javára, de a lengyel udvarban felnövő bíborost Vitéz Mihály oláh és székely serege október 28-án megveri, majd a székelyek menekülés közben meg is ölik. Eme fordulat után Zsigmond ismét csak elfoglalja a fejedelmi széket. Viszont ekkor már Bécs ellen politizál, így aztán Erdélyre szabadul Giorgio Basta, aki Vitéz Mihállyal együtt megveri az erdélyi hadakat Goroszlónál. Ekkor mond le Zsigmond utoljára, egy Prága melletti várat, Libohavicét, és évi 50 ezer talléros apanázst kap Rudolftól cserébe. Oda is költözik, és ott fejezi be furcsa földi pályafutását 1613. márciusában.

Borító: Wikipédia