Aki ott volt Zrínyi végzetes vadászatán is

Pálffy Lajos - 2022. augusztus 25. 6:48

Bethlen Miklós jó családba született, édesapja, Bethlen János Erdély kancellárja volt, olyan ember aki a kard mellett a penna forgatásához is értett. Ezért is lehetett nevelője a Kisbúnban, 1642-ben a napvilágot meglátó gyermeknek mások mellett Apáczai Csere János is.

Az ifjú Bethlen Miklós pedig a kolozsvári és gyulafehérvári tanulmányait a messzi Németalföldön folytatta protestáns hagyomány szerint. Megjárta többek között Leyden, Utrecht és Heidelberg egyetemeit, de Párizst is. Majd hazafelé tartván megállt Zrínyi Miklós, a költő csáktornyai birtokközpontjában, hogy a vitéz poéta gróftól hadimesterséget is tanuljon. S ahogyan azt írásából tudjuk, akkor is a közelben volt, mikor a jobb sorsra érdemes grófot oly csúffá tette az a bizonyos vadkan. Bethlen nem volt a helyszínen, hiszen akkor Zrínyit csak egy vadásza kísérte a sűrűbe, de a körülmények leírásában nagyban támaszkodhatunk az ifjú (22 évvel volt fiatalabb Zrínyinél) tanítvány elbeszélésére. A bán halála után Bethlen Miklós Itália felé vette az irányt, ahol a nyelvtanulás mellett építészetet is hallgatott.

Méghozzá nem is akármilyen eredményességgel, hiszen végképp hazatérvén 1668 és 1673 között megtervezte és felépíttette bethlenszentmiklósi kastélyát, az erdélyi reneszánsz építészet ékkövét. A fejedelmet (I. Apafi Mihályt) ekkoriban Udvarhelyszék főkapitányaként szolgálta, de nem találta meg a hangot a mindenható kancellárral, Teleki Mihállyal. Ezért is támogatta Béldi Pál szervezkedését, amiért egy évet le is ült aztán Fogaras várában. Végül aztán visszakerült Apafi kegyeibe, aki (vagy inkább Teleki) azért Északra, Máramarosba küldte főispánnak, hogy ne legyen a tűz közelében. Bethlen ekkoriban nem támogatta a Habsburgok felé való közeledést, de reálpolitikus volt és a török hanyatlása (1686, Buda visszafoglalása) láttán ő lesz az, aki a fejedelemség érdekeit képviselve, 1690-ben, Bécsben megfogalmazza a Diploma Leopoldiumot, ebben Bécs garantálja Erdély viszonylagos önállóságát. Amely csak látszat volt, hiszen 1687-ben Lotharingiai Károly seregével Erdélybe vonult telelni, és megszállta a fontosabb helyeket. Őt pedig Caraffa követte, majd pedig jött Thököly betörése a tatár sereggel és néhány kitartó kurucával. Végül Erdély mégis a Habsburgok alá került, de belpolitikájában a Diploma szerint saját Guberniuma, választott helytartótanács döntött.)

1691-ben aztán a fogarasi gyűlésen hat szavazat híján nem Bethlen Miklós lett a gubernátor, viszont kancellárnak azért megválasztották. A tisztséget 1704-ig be is tölti, közben Bécstől 1696-ban a grófi címet is megkapja. A Rákóczi-szabadságharc alatt a független Erdélyért szállt síkra, és ezt a függetlenséget egy protestáns német fejedelem meghívásával látta volna garantáltnak. Mindezt tervezetbe is foglalta, amiért az Erdélyben parancsnokló Jean Rabutin lovassági tábornok elfogatja és Bécsbe szállíttatja. Ahonnan már sohasem térhet vissza szeretett szülőföldjére, s az efelett érzett bánat meg is jelenik 1708 és 1710 között megért Önéletírásában.

Amely halála után húsz esztendővel, 1736-ban jelent meg nyomtatásban, Rouen városában.

Borító: Wikipédia