Akik csak az “asztalfióknak” festhettek
Forum Hungaricum - 2017. december 6. 9:18
A szocializmus idején “félárnyékban” maradt képzőművészi életműveket tár fel a Műcsarnok Egy/Kor – Különutak és kivonulás a konszolidáció idején címmel szerdától látogatható kiállítása.
“A több részegységből összeálló tárlat egy olyan világot láttat, amely a politikai és egyéb megfontolások miatt így soha nem volt látható” – mondta el a kiállítás sajtóbemutatóján a Műcsarnok művészeti igazgatója. Szegő György hangsúlyozta, hogy a bemutatott korszak a szocreál és az avantgárd kettősségénél jóval sokrétűbb volt, a kiállítás pedig olyan elvarázsolt világokat tár fel, amelyek az akkori hivatalos kultúrpolitikába nem fértek bele. Szegő szerint tárlat a legjobb időpontban nyílik, hiszen már van rálátás a bemutatott korszakra, de még él az alkotók számos kortársa.
A Műcsarnok kiállítása külön résztárlatokon mutatja be Blaskó János, Gadányi Jenő, Jakobovits Miklós és Karátson Gábor művészetét, míg a Félárnyékban című egység Bocz Gyula, Cerovszki Iván, Csutoros Sándor, Dombay Győző, Lisziák Elek, Ócsai Károly és Szeift Béla munkásságába enged betekintést. Gadányi Jenő művészetére a Nyolcak, az aktivisták és nagybátyja, Vaszary János gyakorolta a legnagyobb hatást; életművére párhuzamosan jellemzők a figurális és a részben vagy teljesen absztrakt munkák, mondta el a tárlatot Rainer Péterrel együtt rendező Rockenbauer Zoltán. Mint hozzátette, a modernizmus kiemelkedő és nagyon szerethető személyiségeként számon tartott Gadányi pályája 1948-ban, a fordulat évében megtört, és bár 1956-ban ismét kiállíthatta színpompás műveit, 1960-as halála megakadályozta a valódi művészi visszatérésben.
Blaskó János vele szemben sosem tett szert szélesebb ismertségre; Kopócsy Anna kurátor elmondása szerint inkább tanárként, Csáji Attila, Cseh Tamás, Türk Péter és más nagy nevű művészek mestereként emlékeznek rá. Munkáira jellemző a látványtól elvonatkoztató képépítés, de nem a száraz absztrakció, mert az élménygazdagság képeinek fontos eleme, emelte ki Kopócsy Anna. Karátson Gábor rendkívül sokoldalú alkotó, aki költőként, íróként, filozófusként, aktivistaként és képzőművészként is tevékenykedett. A kiállítását Mayer Marianával együtt rendező Bellák Gábor felidézte, hogy Karátson Gábor 1956 után fordult az írás helyett a festészet felé. Hatott rá a szürnaturalizmus, ebből egy sajátos mikrorealizmust fejlesztett ki: nagy figyelemmel jelenítette meg a legapróbb motívumokat is, festészete mégsem lett kisstílű. Egy cigarettacsikket lefestve is képes volt egy külön mikrokozmoszt teremteni, mondta Bellák Gábor.
Jakobovits Miklós művészetéről szólva Ujvárossy László kurátor nemzedékének legkiválóbb romániai festőjeként méltatta a kolozsvári születésű alkotót. Jakobovits szarkasztikus humorral készítette a romániai diktatúra groteszk világát megragadó képeit, munkáinak másik vonulata pedig a festészet anyagaival kísérletező, reliefszerű alkotások sora, de kerámiákat is készített. Utolsó periódusára jellemzők az úgynevezett rozsdaképek, melyeken az oxidáció és az idő még mindig dolgozik.
Szemadám György a Félárnyékban című kiállításba hét, szinte feledésbe merült alkotó munkáit válogatta be. Sorsuk mutatja, hogy a gulyáskommunizmus évei milyen komoly sebeket okoztak, de ezek a művészek ennek ellenére hihetetlen elszántsággal dolgoztak. Talán éppen az alkotás által váltották meg magukat, mondta Szemadám György. Bocz Gyula emblematikus plasztikai műve, a villány-nagyharsányi kőbányában készült és felállított Spirál 2. című szobor a kiállítás 2018. január 28-i zárásáig a Műcsarnok előtti füves területen lesz látható.
(mti)
Borító: Egy/Kor, mucsarnok.hu
