Akinek a bizánci császár volt a keresztapja

Pálffy Lajos - 2019. november 19. 1:06

Aztán ha már Lehelt bemutattuk a Közkincstár sorozatban, ejtsünk hát pár szót a dicsőségben és a szégyenben is vele osztozkodó Bulcsúról, a harkáról, vagy horkáról is. Aki nyilván vitézül küzdött Augsburg alatt, de I. Ottó példát statuált vele, és társával együtt felakaszttatta Regensburgban.

Az akasztás egészen biztosan nyilvános volt, hogy a népek szerte vigyék a hírt, így jár a pogány, aki a keresztény uralkodót és népét támadja. Ha a források nem csalnak, Ottó ekkor Lehel mellett a magyar törzsszövetség hármas számú méltóságát küldte az akasztófára. A horka, avagy harka tisztség Bíborbanszületett Konstantin (uralkodott 945-től 959-ig) szerint bírói főhatalommal járt együtt, tehát Bulcsúnak ismernie kellett az akkori magyar szokásjogot, a régi törvényeket is. De 948-as bizánci követjárásából arra is következtethetünk, hogy jártas volt az akkori diplomáciában, és tán még görögül is tudott egy keveset. A magyarok pusztításával egyébként 934-ben kellett a 29 éves Konstanitinnak szembesülnie, de a 943-as újabb hadjárat után elődje öt évre, adó fejében megnyerte a békét Bizáncnak. Ezt az adózást és békét jött újratárgyalni Bulcsú és Termacsü/Tormás herceg a már a trónon ülő Konstantinhoz, mikor is hosszabb ideig időztek az aranytól ragyogó fővárosban.

Ekkor került sor Bulcsú megkeresztelkedésére, a keresztapa maga a császár volt, aki vastag aranyláncot és patríciusi címet is adott keresztfiának. Cserében pedig kielégítette a császár kíváncsiságát, aki a későbbiekben megírt a Birodalom kormányzásáról című munkájában sorra veszi azokat a népeket is, amelyekkel uralkodása alatt kapcsolatba került. Így Bulcsú információi alapján e mű a 900-as évek közepének legjobb forrása. Amely ad némi visszatekintést a korábbi időkre is. (Konstantin amúgy nagy hangsúlyt fektetett a hit terjesztésére, elérte Bulcsú megkeresztelkedése mellett például azt, hogy a szerveződő kijevi nagyfejedelemség felvegye a kereszténységet.) De hagyjuk is Konstantint, akit aztán állítólag a felesége mérgeztetett meg, nézzük inkább mit tudunk még Bulcsúról. Hát nem sokat, a nevet ugyan Anonymus és Kézai Simon is megemlíti, ugyanakkor egészen zavaros dolgokat írnak le róla. A vélhetően Dunakesziről induló Kézai, aki IV. Lázlónak ajánlotta az 1280-as évek elején született művét, csak Vérbulcsúként emlegeti. Talán a korábbi krónikákból kiindulva mondja el azt a történetet, miszerint amikor a németek megölik Bulcsú nagyapját, az véres, nagyon véres bosszút áll rajtuk.

Mégpedig nyársra húzva sütögeti meg őket, de még a kieresztett vérükből is iszik egy-egy kupával. Kézai szerint amúgy Bulcsú szállása a Balatonnál és a mai Zala megyében volt, ami egybe is vág azzal, hogy Bizánc és a születőfélben lévő Német-Római Császárság felé is tesz politikai lépéseket. S tudjuk, hősünk sem feltétlenül az erszényét megtölteni ment Augsburg alá, hanem szövetségesei hívására.

Borító: Moritz von Schwind festményén (Wikipédia)