Akinek nevével török anyák rémisztgették gyerekeiket

Pálffy Lajos - 2020. február 5. 11:34

Ha a magyar hősöket valamiféle rangsorba próbálnánk állítani, az első ötbe biztosan bekerülne Hunyadi János is. Akinek az apja talán még nem is beszélt jól magyarul. De nem az a lényeg, hanem az, hogy fiának mellkasában már igazi magyar szív dobogott. Országáért, annak népéért küzdött egész életében, mégpedig oly sikeresen, hogy akkoriban a török anyukák a nevével riogatták rosszcsont gyerekeiket.

Igen találóan fogalmaz Thuróczi János, mikor azt írja, hogy ellenségei Hunyadi János szerény és csekély állapotú nemzetségből való származásáról, tisztelői pedig nemes és fényes családjáról beszéltek. Mátyás idején Bonfini aztán egészen a római Valerius nemzetségig viszi vissza a családfát, de elterjed az is, hogy voltaképpen Zsigmond törvénytelen gyermeke volt a nagy törökverő. A bővérű uralkodó egy erdélyi vadászaton melegedett össze a szép Morazsina Erzsébettel, akit aztán a „baj” megtörténte után elvetetett a havasalföldi Serba fia Vajkkal, aki 1395-körül jelentkezett nála szolgálatra. És meg is kapta Hunyadot és környékét birtokul 1409-ben a királytól. Az ekkoriban keletkezett oklevelekben pedig már említik Vajk fiát, Jánost is, aki így 1407 körül születhetett. Az biztos, hogy Zsigmond kitüntető figyelmet szentelt a famíliának, aminek valami oka biztosan volt.

És ez a bizonyos figyelem János előmenetelére fokozottan érvényes volt, nem véletlenül adta egyik legbelsőbb embere, Ozorai Pipo kezei alá apródnak. Hunyadi János tán tíz esztendős sem volt, de már részt vett Pipo török ellenes vállalkozásaiban, ahol a talján kereskedősegédként induló nagyúrtól eltanulta, hogyan kell a török ellen háborúzni. Ezt a tanulást aztán Lazarevics István szerb fejedelem udvarában is folytatta, majd pedig Újlaki László macsói bán mellé került. Itt barátkozott össze annak fiával, Miklóssal, a későbbi bosnyák királlyal. Ketten vezették 1441 januárjában az I. Ulászló pártján, Erzsébet királyné és Garai László csapataival harcoló sereget, majd a fölényes győzelem után együtt kapták meg az új királytól az erdélyi vajdaságot. Hunyadi a feltételezések szerint 1430 körül került be Zsigmond közvetlen környezetébe, a korabeli leírások szerint középtermetű, vastag nyakú ember volt, gesztenyeszínű, fényes hajjal. Bonfini még szép tartásáról és páratlan tánctudásáról is megemlékezett.

Ami persze nem elhanyagolható előny lehetett a királyi udvarban, de Zsigmond biztosan nem ezt értékelte az ifjú katonában. Aki ezekben az években a király és császár ügyéért küzdve megismerkedik az itáliai zsoldoskompániák harcmodorával, aztán a csehországi husziták szekérváraihoz, szakállas puskáihoz és szögekkel kivert cséphadaróihoz is volt szerencséje. De mint láthattuk, azt is megtanulta, hogyan kell fellépni egy-egy, a déli országrészre törő török martalóchaddal szemben. Amely gyorsan mozogva, rabolva, gyilkolva és nyílt ütközetet ritkán vállalva pusztított, ez is volt a feladata. Ugyanígy látott janicsárok és szpáhik alkotta képzett sereget is, és eme ismeretek kamatoztatásáról is olvashatunk majd a folytatásban.

Borító: Hunyadi János szobra (KATAMAFOTÓ Művészeti Kft. CC BY-NC-ND)