Akna robbant az Inn alatt

Pálffy Lajos - 2021. június 22. 9:43

A románok aztán a bekerítés hatására 1916 december elején gyorsan feladták a fővárosukat, Bukarestet. A maradék hadak és a királyi család a kormánnyal együtt a szövetséges oroszok védelmét kereste. Ezek pedig megjelentek a Duna-deltában is, s a maradék román folyami erőkkel veszélyeztették a Monarchia hajóit. Volt hát kivel harcolni a továbbiakban is.

De mindenek előtt össze kellett gyűjteni azt a rengeteg aknát, amit a románok (és a szerbek) hátra hagytak, tehát a tél beköszöntéig, a folyó beálltáig ez lett a legfontosabb feladat. Ezeket a robbanóeszközöket aztán „újratelepítették”, azaz a saját védelmi berendezéseiknél alkalmazták katonáink. A viszonylag kemény telet három kikötőben (Turnu-Severin, Braila és Harsova) töltötték a hajók és a legénység, majd áprilistól újra mozgásba lendült minden. Folyt az aknakeresés, és folytatódtak a hajóink elleni légitámadások is. Amelyek ellen eleinte leginkább a fedélzetekre telepített, állványos géppuskákat tudták bevetni, a lövegek csövét ugyanis nem tudták olyan szögben megemelni, hogy a magasan támadó gépekre lőhessenek időzített lövedékekkel. Aztán 1917 júniusában az újjáépített Temes is ott volt már az Al-Dunán, és beavatkozott a küzdelmekbe. A nyarat pedig az oroszok és a maradék románok nagy, július 22-én induló offenzívája határozta meg.

Amelyben francia hadianyaggal, és 400 ezer újonnan toborzott és kiképzett katonával az Ojtozi szoros irányába indult a támadás. Ami a kezdeti sikerek után, augusztus elsejére végképp elakadt, és amit hat nap múlva követett Mackensen ellentámadása. Ennek célja a támadók bekerítése, és a Szeret folyó elérése, az azon való átkelés lett volna, de az orosz és román erők szívósan védekeztek. A legvéresebb ütközetek Mărăşeşti mellet voltak, de végül a visszavonuló románok felrobbantották a Szeret hídját, így a hadicélt nem sikerült erőinknek elérni. Viszont ott veszett 47 ezer vitéz katonánk (közülük vannak sokan eltemetve abban a bizonyos Úz-völgyi katonatemetőben), az ellenfél csak 27 ezer embert vesztett. A Dunaflottilla harci feladata Galati, azaz Galac városának elfoglalása lett volna, amit Chiciul szigeténél egy többszörös aknazár és nehéztüzérség is védett. A Temes fedezte az akciót, amelyben utat nyitottak az aknazáron, de Galac elfoglalására az offenzíva szeptemberi leállítása miatt már nem került sor.

A Duna-delta tehát ideiglenesen maradt a román-orosz erők kezében, sőt szeptember 22-én dél körül elvesztettük az Inn monitort is. Amely éppen egy uszályon segített volna, mikor orral aknára futott és perceken belül el is süllyedt. Förster Miksa korvettkapitány, a flottilla vezérkari főnöke és egy rádiós voltak az áldozatok, a többiek Lucich Károllyal, a flottilla parancsnokával együtt el tudták hagyni a hajót, amit aztán december elejére már ki is emeltek, és Óbudára vontatták, hogy újjáépítsék, modernizálják a károk kijavítása mellett.

Borító: Az Inn monitor kiemelése (dka.oszk.hu)