Akna végzett a rombolóval

Pálffy Lajos - 2020. június 9. 11:05

A negyedik romboló neve pedig – ki tudja kinek a döntésére – Wildfang lett, aminek a legvalószínűbb magyar megfelelője az, hogy „fiús lány”. Nos, ez a Fiús lány, mint majd alább kiderül, szerencsétlen véget ért, pedig még némi fazonigazítást is kapott, amivel eltért a Huszár-osztálybeli társaitól.

Triesztben építették a Fiús lányt, 1 528 879 koronába került, és ha ez volt az elszámoláson, akkor el is hihetjük, hogy mindezt a pénzt rá is költötték lelkiismeretesen. Aztán az augusztus végi vízre bocsájtást próbautak követték, majd 1907 júliusában fegyverzetet szereltek fel rá, ugyanazt, mint társaira. És ugyanúgy lecserélték a háború közeledtével a hét kisebb kaliberű löveget öt nagyobbra, és már a második háborús évben megérkezett fedélzetére a légvédelmi géppuska is. Rádióforgalmat már 1910 óta tudott bonyolítani, s talán azért is, mert ilyen lányos nevet kapott, „megfazonírozták” az orrfedélzetét, amely közel domború lett. De ezt a hullámok elvezetése miatt is megléphették, így kevesebb juthatott el belőlük a parancsnoki híd alá. A Wildfang viszont már nem ment el arra a bizonyos, a Földközi-tenger keleti medencéjét bejáró körútra, kirobbant a második balkáni háború, így hát 1912 februárjában az Adria déli részén és a görög partok előtt demonstrálta a Monarchia tengeri ütőképességét. Hogy aztán az 1913-as évet a hadrendből kivonva töltse, 1914. június 25-én, a háborúra készülve vették csak elő, fegyverezték fel és küldték el a Kotori-öbölbe, amit akkor Cattarónak hívtak.

Itt és Durazzo, a mai Dures volt a szolgálati helye a háború első évében, augusztus 7-én pedig ott volt az angol flotta által üldözött Goeben német csatacirkáló kísérői, biztosítói között. A Goebent a német admiralitás a földközi-tengeren állomásoztatta, és a hadüzenetek után végül a szövetséges Törökország felé vette az irányt. Végül Yavuz Sultan Selim névre keresztelve a török flotta vezérhajója lett, és az is maradt sokáig. A II. világháború alatt még a Fekete-tenger második számú hajója volt, végül 1971 és 1976 között bontották le. A Fiús lány viszont 1915-ben olasz kikötők és rádióállomások bombázásában vett részt, június 18-án a Rimini elleni akcióban négy olasz rombolót kergetett Velencéig. És ebben az évben szállt be igazán az aknakeresésbe, és telepítésbe is, amit aztán „élete végéig” buzgón gyakorolt is.

Az 1916-os esztendő elején a Bronzetti nevű olasz rombolóval folytatott tűzpárbajt majd Bari fölött, a Durazzóval szemben lévő Molfetta kikötőjét támadta. És jöttek a mindig izgalmas őrjáratok, amikor felbukkanhatott egy-egy ellenséges búvárhajó, vagy éppen romboló. Vagy megszólalhattak a parti ütegek, esetleg hidroplánok tűnhettek fel a felhők alatt. Így kezdődött az 1917-es év is, amikor Lussin, a mai Losinj szigete lett az állomáshelye. Innen indult őrjáratra, amikor június 4-én, éjjel 1 óra 23 perckor nekiment egy úszó aknának. Amely felrobbantotta az orrban lévő lőszerkamrát is, majd a robbanássorozat végigfutott a kazánokon, és elért a tati lőszerig. A hajó orra azonnal megsemmisült, így aztán a tat maradt a legtovább, 1 óra 33 percig a víz felett. A kapitány, Albert Machnitsch és 24 tengerész veszett oda, vagy negyvenen szerencsésen megmenekültek. Az orr nélküli Fiús lány pedig azóta is ott pihen a tenger fenekén, mint bátor tengerészeink koporsója.

Borító: A Fiús lány végezete (Vasárnapi könyv. 1914. Második félév, 10. füzet)