Aknák!

Pálffy Lajos - 2022. szeptember 29. 6:38

A folyamőrség legfontosabb feladata tehát Belgrád elfoglalása után a Duna, a Tisza és a Száva aknamentesítése volt, hogy járőrözni lehessen, és az is nagyon fontos szempont volt, hogy a kereskedelmi hajózás is zavartalanul bonyolódhasson. És bizony, nem kis feladat hárult ezzel a folyamőrség aknászaira.

A folyami, tengeri aknákkal a sorozat egy korábbi, még a Dunaflottilla történetéről szóló cikkében már foglalkoztunk. Aztán nemrég arról is olvashattak, hogy a jugoszlávok, pontosabban a hadseregben domináns szerbek Csehszlovákiában, a testvéri kisantant államban, Brünn városában gyártott vízi aknákat alkalmaztak, mégpedig a fenékhez rögzített és az úszó változatot (sodorakna) is. Az utóbbi „jószágokat” össze kellett fogdosni, míg a telepített, rögzített aknazárakat, csapdákat fel kellett számolni. A feladat elsősorban olyan egységekre hárult, mint az 1926-ben épített, 29 méter hosszú, és 5 méter széles Maros volt, amire, ha telepítésről volt szó, 16 darab akna is felfért. Azt is tudjuk már, hogy Belgrád elfoglalása után a magyar hadvezetés kezébe került a jugoszláv aknák számozott listája, és az is, hogy egy-egy aknazárban hány és milyen sorszámú akna található.

Az aknakeresés legegyszerűbb módja az volt, hogy két motorcsónak közé feszített, a víz alatt lévő drótkötelekkel „meghúzták” az adott folyószakaszt. A kötelek jobb esetben letépték a horgonyukról az aknákat, amelyek így többnyire a felszínre jöttek. Ha nem jelentett semmire veszélyt a közelben, akkor általában szétlőtték az úszó aknát, vagy pedig az erre kiképzett folyamőrök az indítótöltet eltávolításával hatástalanították azokat. Voltak viszont olyan jugoszláv aknánk is, amelyek a horgonykötél elvágása, szakítása után nem jöttek a felszínre, így valami mást kellett kitalálni. Ezért aztán evezős ladikokkal és finomabb kötelekkel dolgoztak, amik nem tépték le az aknákat a horgonyról. Ha tehát elakadt a kötél, akkor óvatosan, horgonyostul igyekeztek a parthoz vontatni az általában 30 méteres drótkötélen lévő aknát. Ha a horgonyát nem tudták kimozdítani, akkor a rögzítő drótkötelet is el lehetett vágni, majd egy másik kötelet rákötve, kivontatni ezt a szivar alakú, veszedelmes jószágot.

Aztán olyan nap is volt, amikor egy szem aknát sem fogtak a kötelekkel, viszont tuskókat, mindenféle kacatokat szép számmal a felszínre hoztak folyamőreink.

Borító: Rögzített akna rajza (sites.google.com)