Amikor a szőlővel is sok dolog van

Pálffy Lajos - 2018. június 8. 10:11

Az pedig szintén május és június, mikor is növekedésnek indulnak a hajtások, megjelennek a levelek, jön a virágzás, de jönnek a betegségek és nőnek a mindenféle gazok is a szőlőben.

Nem célunk itt a tudományos ismeretterjesztés, de el kell különítenünk a hagyományos, karós „gyalogművelést”, a hegyvidékeken alkalmazott, szintén karót használó „bakhátas” megoldást, no és persze a modernebb kordonos művelési formákat. Ezen fő csapásirányokon belül is vannak további specializációk, de inkább foglalkozzunk a szőlőmunkák érdemi részével, ami a késő tavaszra és a kora nyárra esik. Mert itt sűrűsödik sok minden a kapálástól kezdve a permetezésen át a fattyazásig és kötözésig. A szőlőkapálás mindenek előtt a talaj meglazítására és a májustól nagy lendülettel burjánzó gazok eltávolítására szolgál elsősorban. A karós műveléseknél a kis sortávolság miatt általában kézi erővel, esetleg lóval húzott ekekapával történik, különösen fáradságos ez a hegyoldalakon, ahol a köves talaj csak nehezíti a helyzetet.

De kapálás nélkül nincs jó termés, ahogy aztán a permetezés is fontos tényező a szőlőművelésben. A kemikáliák reneszánszát éljük, vannak olyan vélemények is, hogy a rügyállapotban megejtett lemosó permetezés után a levelek megjelenésével két hetente ki kell vonulni a kezdetektől fogva a levegősűrítés, nyomáskialakítás elvét használó permetezőgépekkel. Régen, amikor csak a rézgálicot (bordói lé) ismerték, általában akkor indultak meg, ha látták a lisztharmat, majd júniustól a peronoszpóra első jeleit. A harmadik fő ellenség, a botritisz leginkább már az érőre forduló, összezáródó fürtökön jelentkezik, régen a fertőzött fürtöt levették, hogy a többi egészséges maradjon. No de ez még nagyon messze van a kora nyári munkáktól, amelyek közé a fattyazás és a kötözés is tartozik. Az előbbinél a tőkét megszabadítjuk azoktól a vesszőktől, amiken nincs virág, termés, hogy ne dolgozzon fölöslegesen a növény. A kötözés pedig általában egyfajta biztosíték arra, hogy majd a későbbiekben az egyre nehezebb fürtök le ne törjék a csak a kacsokkal megkapaszkodó vesszőket.

Kötözőnek a most (is) divatos rafia (tűpálma) mellett mindent használtak, ami csak kéznél volt. A permetszert, ha nem volt drága gyári permetezőgép, akkor régen az injekciós tűkhöz hasonló elven működő fecskendőkkel is kijuttathatták. Különleges, a gyökér védelmére használt eszköz volt a szénkénegező. A fattyazáshoz használhattak kést is, a szőlőkapák formája is változó volt, de inkább az egyenes végűeket kedvelték. Hogy aztán egy parasztembernek az állatok, a kapálás és a következő cikkben ismertetett júniusi szénakaszálás mellett mikor volt ideje még a szőlőre is ebben a néhány hétben, azt nem tudom. Minden esetre az aratásig elvégeztek mindennel, mert az aztán egész embert/családot kívánt, erről is olvashatnak majd a sorozatban.

Borító: Fattyazás (Thorma János Múzeum CC BY-NC-ND)