Amikor egy színdarab vitte az utcára az embereket

Pálffy Lajos - 2018. március 8. 11:22

Valami volt a levegőben már 1968 januárjában, hogy aztán március 8-án, éppen ötven éve tüntetések kezdődjenek a varsói egyetemen a szólás- és a sajtó szabadságáért. Vagyis mindenért, amit a kommunista diktatúra elvett az akkori emberektől.

Bizony, Sztálin már 15 éve halott volt, de a sztálinizmus azért megmaradt valamilyen szinten mindenhol a megszállt államokban. Történtek persze változások, Magyarországon sem térhettek vissza a sztálinisták (Rákosi pedig nagyon szeretett volna, tudjuk, hogy többször is „fúrta” Kádárt Hruscsovnál), de mondjuk a szomszédos Csehszlovákiában még mindig a keményvonalas Antonín Novotný állt a párt élén. Az erjedés pedig már megindult, az 1967 decemberében Prágába látogató Brezsnyev úgy nyilatkozott, hogy döntsék csak el a csehek (igen, a szlovák politikusok szava koránt sem volt olyan nagy Prágában), hogy kit akarnak vezetőnek. December 19 és 21 között ülésezett is a csehszlovák kommunisták Központi Bizottsága, és január 5-én már Alexander Dubček volt a pártfőtitkár, három nap múlva pedig Cernik a miniszterelnök. (Augusztusban pedig megérkeznek majd a baráti tankok is.)

Magyarországon mindeközben január elsejével elindult az új gazdasági mechanizmus, ami először úgy mutatkozott meg az emberek előtt, hogy ugyanazt az árut a boltok különböző áron is adhatták. A lényeg tehát a tervutasításos rendszer lassú leépítése, és a piaci törvényszerűségek figyelembe vétele lett volna, de hát, mint tudjuk, nemsokára itt jöttek ismét a keményvonalasok. De mégis volt valami, valami megváltozott. Ahogyan Varsóban is, ahol a Nemzeti Színházban műsorra tűzték Adam Mickiewicz, az oroszok elleni légió szervezése közben, 1855-ben Isztambulban meghalt romantikus költő Ősök című darabját. Amelynek oroszellenes éle nyilvánvaló volt mindenki számára, így sietve le is vették a színről néhány előadás után. De a szellemet nem lehetett csak úgy visszagyömöszölni a palackba, aláírásgyűjtés indult az egyetemeken és az országban a darabért. Ez vezetett a varsói, ötven évvel ezelőtti megmozdulásokhoz, amik átterjedtek a többi lengyel felsőoktatási intézményre is. A hatalom pedig most is keményen lépett fel, a gumibot csattogott az egyetemisták fején. A szószólókat, Adam Michniket és Henryk Szlajfertet Jacek Kuroňnal együtt elfogták. Sőt, zsidó szervezkedésnek bélyegezték a megmozdulásokat.

A kommunista családból induló Michnik történelem szakra járt, de már kétszer is felfüggesztették illegális politikai tevékenység miatt. Aztán a tüntetésben való részvételért, huliganizmus vádjával három évre ítélték, és persze eltanácsolták az összes lengyel felsőoktatási intézményből. Szlajfert csak két évet kapott, de a történészként végzett, 1965-ben már egyszer ellenzéki dolgaiért lecsukott Kuroňt már három és fél évre ítélték. A rendszerváltás után ők lettek a lengyel liberális baloldal vezetői, mint ahogyan ’68-as lengyel március más résztvevői a polgári jobboldalt erősítik ma is.
A lengyel kommunistáknak pedig legközelebb 1981 decemberében kellett elővenni a gumibotokat, sőt a fegyvereket is.

Borító: Wikipédia