Amikor eljön a pillanat
Fejes Katalin - 2017. szeptember 25. 9:07
Emma Bovary, Anna Karenina. Apátia, tiltott szerelem, öngyilkosság. A 19. század irodalma bővelkedik a női lét szűkösségét, boldogtalanságát bemutató regényekben.
A szerelem nélküli házasságok felértek a börtönnel, mert elzárták és megfosztották a nőket minden érzelemtől és érzékiségtől. A regények hősnői hiába tettek kísérletet arra, hogy titkos viszonyba keveredve kilépjenek a fojtogató helyzetükből, a próbálkozásuk kudarcot vallott. A házasság és válás kérdése csupán egyike volt a női egyenjogúság számos megoldásra váró problémájának.
A 19. század viktoriánus kora fűzőbe, krinolinba kényszerítette a női testet, míg a női lelket a szerelem nélküli házassággal nyomorította meg. A korszak igyekezett eltiporni mindent, ami a testi-lelki vonzódást jelentette, vagy felkeltette volna az érzelmi és érzéki vágyódást.
Nyikolaj Leszkov 1865-ben megjelent Kisvárosi Lady Macbeth című kisregényéből készült brit film hősnője Katherine fuldoklik szerelem nélkül kötött házasságában, és naponta tűri férje és apósa megalázó kegyetlenkedéseit. Egy váratlanul fellángoló szenvedély, a férje birtokán dolgozó egyik szolga iránt lehetőséget ad Katherine-nak arra, hogy saját kezébe vegye sorsa irányítását. A vágyait beteljesítendő fiatal nő azonban átlépi a józanész korlátait és gyilkossá válik, hogy végül saját sorsát pecsételje meg.
Leszkov hősnője sokban felidézi Emma, vagy Anna alakját, de a benne lakozó, mindent elsöprő a szenvedély, amellyel gyilkolni éppúgy lehet, mint megvalósítani a vágyakat, a világirodalom egyik legkegyetlenebb nőalakjával, Shakespeare Lady Macbethjével vonja párhuzamba. Lady Macbeth azért idézi meg a szellemeket, hogy a férfihoz hasonló erőre tegyen szert, és így képes legyen véghezvinni gyilkos terveit. „Jőjetek, halálos eszmék Őrlelkei, forgassatok ki most / Nememből, s töltsetek tetőtől talpig, Csordúltig, ádáz indulattal engem!”
Katherine-ben is életre kelnek a benne lakozó vad ösztönök, amikor szenvedélyes viszonyba bonyolódik Sebastiannel. A kapcsolatban megtalálja mindazt a vadságot, érzékiséget, amire vágyik. A szolgával együtt töltött szeretkezések mámorossá teszik, és felszabadítják, azokhoz a sétákhoz hasonlóan, amelyeket kibontott hajjal, szabadon omló ruhákban tesz meg a szeles fennsíkon.
Katherine élvezi a szerelmet, egyre magabiztosabb és érzékibb lesz, az odaadó vágyak mellett azonban a féltékenység érzése is feltámad benne. Retteg attól, hogy bármi elválassza őt a szerelem érzésétől és megfossza a szabadságától, ez a félelem kelti fel benne a gyilkos ösztönöket.
Nyikolaj Leszkov regényéből Alice Birch írta a forgatókönyvet, aki a történetet áthelyezte a viktoriánus kor vidéki Angliájába, a sűrű erdők, a vad sziklák és a tomboló szelek tájaira. Itt áll Katherine férjének háza, egy rideg, puritán udvarház, amely mellőz minden melegséget, meghittséget. Katherine napjai egyhangú monotóniában telnek, kora reggel kel, majd egész nap a kanapén ül rezzenéstelen arccal. Érzelmeknek nyoma sincs rajta, nem dühös, nem mérges, csak ül és vár, talán a kellő pillanatra. Amikor megismeri férje szolgáját, Sebastiant, felgyorsulnak az események.
Katherine a végsőkig elmegy azért, hogy a szabadságát megőrizze, iszonytató tetteket követ el, mégis szimpátiát vált ki a nézőből. „A korszak irodalmában a női hősök, mint Katherine, általában szenvedtek vagy öngyilkosságot követtek el. Ám itt egy olyan ifjú hősnőről van szó, aki harcba száll a függetlenségéért, és maga dönt sorsáról, méghozzá igencsak kegyetlen, vérengző módon.” – nyilatkozta a rendező.
William Oldroyd minimális eszközökkel irányítja a cselekményt, minden dramaturgiai lépést a Katherine-t megformáló Florence Pugh játékára bíz. A színésznő merev tekintete, csendes jelenléte egyre fokozza a feszültséget, és egyetlen percre sem engedi a nézőt, hogy kivonja magát a drámai történések alól. Katherine rossz szándékkal használja fel a belőle áradó erőt, mégsem lehet elítélni tetteiért, hiszen legnagyobb bűne, hogy nő akar lenni.
