Amikor vonatra rakták a tengeralattjárót

Pálffy Lajos - 2020. január 14. 10:34

Mint tudjuk, a Monarchia szárazföldi erőinek is igencsak szüksége volt a Nagy Háború összes frontján a németek katonai segítségére. Nem történt ez másképp a tengeren, pontosabban a tenger alatt sem, hiszem már 1915-től megjelentek az osztrák-magyar flottában a német építésű tengeralattjárók.

Amik méreteikben nem igazán tértek el a „holland” (ott készültek a tervek még a háború előtt) U 5, U 6 és U 12 paramétereitől. Az 1915 januárjában, Kielben vízre bocsájtott, majd szétszerelt és Pólába vonatoztatott U 10-es 27,4 méter hosszú és 3,5 méter széles volt. Ötven méteres mélységbe tudott lemerülni és az elektromos motor mellett már egy 60 lóerős diesel gépezet hajtotta. Mégpedig a felszínen 9 csomóval, 6,5-tel pedig a víz alatt. Nem volt ez valami parádés sebesség, de a szemben álló felek hajói sem voltak e tekintetben jobbak. Így aztán a búvárhajós összecsapások általában eredménytelenül végződtek. Egy-egy torpedót kilőttek a másikra, aztán odébb is álltak. Az U 10-es két 45 centiméteres vetőcsővel volt felszerelve, no és építettek egy 8 milliméteres géppuskát is a fedélzetére, hogy a felszínen is tudjon azért valamivel védekezni.

Szóval az U 10-es 1915 májusának végén már Pólában volt, és össze is rakták izibe, úgy, hogy júniusban már őrjáratozott is a Trieszti-öbölben. Ekkor még német volt a teljes személyzete, viszont a fedélzetén folyamatosan volt egy osztrák-magyar tiszt, vagy altiszt, akinek a feladata a búvárhajó vezetésének tanulmányozása. Ilyen felállásban sikerült a csapatnak megtorpedózni egy olasz torpedónaszádot, ami el is süllyedt. Aztán a német legénység július 12-én levonult a fedélzetről, jöhettek a mieink. És jöhetett megint a járőrözés, majd pedig már augusztus végétől az iskolahajó státusz. Mert amellett, hogy az U 10-es folyamatosan járta a Trieszti öblöt, az U 15-ös, az U 16-os és az U 17-es, szintén német építésű hajók legénységének a kiképzésére is szolgált.

Miközben némi harci helyzet is adódott, két ellenséges búvárhajó három torpedót is kilőtt rá, és ők is megcéloztak sikertelenül egy víz alatti ellenfelet. Így ment ez egészen 1918. június 9-ig, mikor is aknára futottak a Taglimento folyó torkolatánál. Megültek a 19 méter mélyen lévő fenéken, de aztán sikeresen kiszorították a vizet a merülőtartályokból, így a felszínre tudtak emelkedni. A 74T jelű torpedónaszád vontatni kezdte a hajót, de az a nagy hullámverésben mégis csak elsüllyedt. Hogy aztán július 25-én a Herkules nevezetű műhelyhajó a felszínre emelje és dokkba vontassa. Ahol hozzá is láttak a javításhoz, de közben eljött a Nagy Háború számunkra oly gyászos vége is. Az U 10-es megannyi társához hasonlóan az olaszoké lett, akik 1920-ban szét is vágták, mehetett darabokban a kohóba.

Borító: Flottánk az Adrián: Jeney Zoltán (önkéntes tüzér) fényképei az első világháborúból (Magyar Ferences Könyvtár CC BY)