„Anyának lenni” Kor- és kórtörténetek – időszaki kiállítás

Takács Eszter - 2018. október 5. 3:50

A Természettudományi Múzeum új időszaki kiállításának témája a terhesség, a szülés, a gyermekágy – Semmelweis előtt. Semmelweis Ignác azért vízválasztó, mert munkásságát megelőzően ezek a természetes folyamatok gyakran végzetes kimenetelűek voltak. De milyen komplikációk fordulhattak elő? Mire számíthatott egészségügyileg és társadalmilag, aki gyermekvállalásra adta a fejét? A kiállítás főként a 18-19. századi esetekre koncentrál.

A kiállítás nyilvános bemutatóján dr. Korsós Zoltán főigazgató és dr. Medzihradszky Zsófia főigazgató-helyettes is beszédet mondott. Kiemelték, hogy a tárlat a Semmelweis emlékév keretében került megrendezésre, ugyanis az „anyák megmentője” 200 éve született. Aki bővebben meg szeretné ismerni a doktor életútját és érdemeit, ajánljuk virtuális kiállításunkat „Ami ellen küzdött, az lett a végzete” címmel. Sokszor elhangzott Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő neve is, aki szülésznőként is praktizált, illetve főként női páciensei voltak.

Dr. Bálint Sándor szülész-nőgyógyásztól saját tapasztalatai alapján hallhattunk néhány történetet. Szikossy Ildikó főmuzeológus pedig egy képzeletbeli interjút adott elő egy 18. századi váci bábával, Orlich Szabinával a kiállítás „születése” kapcsán. Orlich Szabina története egyébként a tárlaton is olvasható, megtekinthető.

A kiállításon különböző női sorsokat ismerhetünk meg a már említett időszakból. Sok esetben végzetes kimenetelű szüléseket, például a gyermek rossz fekvése miatt az anyaméhben vagy gyermekágyi láz miatt elhunyt asszonyok történetét. A nők mumifikálódott teste vagy csontváza is a tárlat része. Utóbbi esetre példa az az asszony, akit 7 hónapos terhesen ragadott el egy betegség, és magzatának csontjai azóta is a medencecsontjában nyugszanak. Természetesen pozitív példa is akad, mint Mária Terézia, aki 16 terhességet hordott ki sikeresen, akik közül „csupán” négyen nem érték meg a felnőttkort. Ebben az időben a szülés és a gyermekágy veszélyei, illetve a kisgyermekeket veszélyeztető fertőző betegségek, járványok miatt, ez hatalmas szerencsének számított.

Zárásképpen Szécsi Noémi tartott előadást „Ma már nem halnak meg gyermekágyban az asszonyok” címmel, amely során a hallgatóság visszacsöppent a 19. század végére, és megismerhette az ekkor élt lányok, asszonyok problémáit a fogamzásgátlástól a terhességen át a szülésig. Szó esett arról, hogy Semmelweis és a klórmész-oldatos kézmosás mekkora fordulatot jelentett a szülészetben. A 20. század elejétől bábatankönyvekben is tanították a módszert, ekkorra tehető a Semmelweis-kultusz kezdete. A korabeli orvosi lehetőségek mellett problematikus volt a terméketlenség és a terhességmegállapítás is. Azonban, ha a terhesség elérte a 12. hetet, akkor különböző – ma már indokolatlannak tűnő – tanácsokkal látták el az asszonyokat, például a gömbölyödő hasat láttatni illetlenség, illetve nem szabad megijedni, mert az kárt tesz a magzatban. Aki kedvet kapott Szécsi Noémi nőtörténeti kutatásaihoz, ajánljuk az írónő A budapesti úrinő magánélete és A modern budapesti úrinő c. könyveit!

Mind az előadások, mind a kiállítás konklúziója, hogy hála Semmelweisnek, az antiszepszisnek, az antibiotikumnak, a diagnosztikának, mára már biztonságban van a szülő anya és a születendő gyermek is.

A kiállításról bővebb információkat itt találnak.

Borítókép: Szülőotthon orvosa két ápolónővel és csecsemőkkel (Thorma János Múzeum, CC BY-NC-ND)