ÉVFORDULÓ SOROZAT
Április 4-ről szóljon az ének!
Forum Hungaricum - 2022. április 4. 7:15
Jeles nap a mai. Ha nem omlott volna össze a Szovjetunió, ha nem lett volna rendszerváltás, pirosbetűs ünnep lenne még mindig április 4-e, a “felszabadulásunk ünnepe” a naptárban. Lelkes úttörők szavalnának verseket sok kitüntetéses veteránok előtt, minden párttitkár a felszabadító Vörös Hadsereget méltatná. Éppen ezért erre a napra (ami eleve hazugság volt, hiszen Pinkamindszentnél még 11-én is állt a front) vendégszerzőnktől kapunk egy csokorra valót a szocialista valóságból.
A kommunizmus Magyarországon is sok igazságtalanságot szenvedést, terrort hozott és „természetesen” gazdasági elmaradottságot. Ennek ellenére, ha visszagondol az ember a „régi időkre” sok vicces, humoros helyzet, „sztori” is eszébe jut. Ezek a rendszer működési zavaraiból, mechanizmusából származtak, vagy a kommunista vezetők, „egyszerűségéből”, sőt primitívségéből adódtak. Akkor jöjjön itt néhány történet a létező szocializmusból. A szereplők és a helységek nevei többnyire meg lettek változtatva. Azt mondják, hogy az élet a legnagyobb „forgatókönyvíró” ezért, ha történetek esetleg „összecsengenek” megtörtént eseményekkel, az nem a véletlen műve…
1982-őt írunk. A pácsgorgolai termelőszövet bejárata fölött fekete zászlót lenget a szél. Ezt akkor is ki szokták rakni, ha téesztag halt meg. Csihar, aki a téesz dolgozója, a „falu bolondja” csodálkozva kérdezi a párttitkárt:
– Ki halt meg Dezső bácsi?
– Hát ezt sem tudod? – kérdezte kicsit felháborodva a pártitkár. – Hát a Brezsnyev elvtárs!
-Téesztag volt? – kérdezett vissza ártatlan arccal Csihar.
Csihar egyszer nagyon összeveszett a 4 elemivel rendelkező és egykor az ÁVH-nál „dolgozó” párttitkárral. Dezső bácsi megkérdezte tőle:
– Te, Csihar, ha puskát kapnál engem lelőnél, ugye?
– Háát, attól függ, hogy hány töltényt adnának hozzá.
Felújítási munkák kezdődtek Dezső bácsi irodájában. Ez időben volt a pácsgorgolai búcsú is. Ekkoriban az egyházak erős korlátok között működhettek. Talán ezért élelmes árusok kis méretű, gipszből készült, eléggé giccses Mária és Krisztus szobrokat is árultak a búcsúban. Csihar egy ilyen alkotást vitt magával, amikor bement dolgozni. Dezső bácsi irodájában javában zajlottak a munkák. Csihar meglátta, hogy egy tégla kidőlt a falból és mögötte egy kis üreg van, és azt ajánlotta Dezső bácsinak, hogy falazzák be a szobrocskát. Kicsit dadogós volt Csihar ezért így mondta:
– Deezső bácsi, miért nem akarja, hogy befalazzák Máriát? Vele többre megy, mint Lenin elvtárssal…
Egy másik történet: vandál módon betörtek a pácsgorgolai általános iskolába, több tantermet és a tanári szobát is feldúlták. A hírre a párttitkár is bement az épületbe, ahol egy nyomozó helyszínelt. Nagy fontoskodva mindig a nyomozó mellett mozgott és azt mondta:
-Tetszik tudni elvtárs, én vagyok az iskola párttitkára és ahogy hallottam a hírt kötelességemnek tartottam, hogy azonnal bejöjjek. Én vagyok a párttitkár, tetszik tudni. A nyomozó unottan válaszolt:
– Uram, nem jelent ez ám már manapság semmit sem!
Az egyik kisváros általános iskolájának tanári kara csoportos kiránduláson vett részt a rendszerváltás után egy-két évvel. A csoportban ott van az egykori iskolai úttörővezető, majd későbbi párttitkár asszonyság is. A csoport ellátogat egy templomba. A csoport élén „természetesen” eme asszonyság halad. Rovás Gyula történelem tanár egyszer csak azt veszi észre, hogy a volt párttitkár a bejárat közelében, a szenteltvíz tartónál térdre esik. Gyula azt hiszi, hogy rosszul lett a hölgy, ezért utána kap. Ekkor látja ám, hogy nem lett rosszul, hanem szórja magára a szenteltvizet és a keresztet.
Rovás Gyula csodálkozva kérdi:
– Hát ez meg mit jelent, szivi?
A vörös hölgy a következőket válaszolta:
– Engem gyerekkoromban mindig vallásos szellemben neveltek.
Rovás csodálkozva kérdezte:
– Hát piros könyved, szivi?!
Aztán a tantestület „hangulata” tovább fokozódott. A volt párttitkár társai kitalálták, hogy el kell menni, megkoszorúzni Kádár elvtárs sírját. Többen tiltakoztak. A busz sofőrje pedig leállította egy parkolóban a buszt pont a város másik végén és ezt mondta:
– Akkor gyalog mentek, mert én nem viszlek oda benneteket elvtársak!
Rovás Gyula testvére, Rovás I. eléggé alkoholfüggő volt. Édesapjuk pedig antialkoholista, bár egyesek azt beszélték, hogy egyszer megivott egy kisfröccsöt, mégpedig 1956-ban, amikor megijedt, mert látta, hogy éppen a ruszkik vonulnak át a falun.
Csőregnyek és Magyarlóca községek ősi ellentétében voltak egymással. Ezt hivatalosan nem lehetett folytatni a kommunizmusban, de a hamu alatt izzott a parázs… A párttikár az egyik falugyűlésen a kommunista társadalom eljövetelét akarta dicsőíteni, és hogy mindenki értse mi a lényege a kommunizmusnak, így szemléltette a dolgot:
– Emberek! A kommunizmus azt jelenti, ha én este leteszem a pénztárcámat a Rába híd közepén, az még másnap reggel is ott lesz. Kivéve, persze, ha csőregnyeki lakos nem jár arra…
Rótáton nagyszabású falugyűlést szerveztek. Szép számmal össze is gyűlt a falu népe. A párttitkár volt a rendezvény „felvezetője”. Szorgalmasan köszöntötte a megjelent helyi és megyei potentátokat:
– Nagy szeretettel köszöntöm a megyei tanácselnök elvtársat, a megyei párttitkár elvtársat, a helyi tanácselnök és párttitkár elvtársakat és végül szeretném köszönteni településünk orvosait, úgy az embert, mint az állatot…
Szépen elhangzottak a „magas elvtársak” beszédei, végül a párttitkár elvtárs úgy gondolta, hogy még kirukkol egy-két dologgal. Nagyszámú „önkéntes” közönség volt, a 60-as években vagyunk, közel volt még 1956 emléke. A párttitkár úgy gondolta, hogy jó fiút alakít, ezért elkezdte:
– Én midig mondtam elvtársak, hogy 1956-ban sokan csak megtévedtek. Disztingválni kell elvtársak és mi diszting és válni is fogunk elvtársak!
– Voltak hibák elvtársak, de ne felejtsék el, hogy pártunk a népünk legjobbjait tömöríti. Hátulról egy mély hang: Meg is látszik!
Az 1980-as évek második felében a gorbacsovi „enyhülés” hatására itthon is változott a „módi”. Így augusztus 20-ával kapcsolatban már emlegették, hogy volt nekünk egy István királyunk is, és államalapítás is volt. Egy ilyen rendezvényen a párttitkár elvtárs összezavarodott és a következőképpen kezdte a beszédét:
– Elvtársak! Ahogy ezt már a Szent István király elvtárs is megmondta …
Az épületes beszédének végén úgy gondolta, hogy azért még beleerősít egy kicsit.
– Elvtársak! A Föld egy hatodán szocializmus van, de gondolják el, ha majd az
egy tizenkettedén az lesz!
Óriási volt a taps, az elvtárs nem is számított ekkora sikerre.
A falugyűlés után a résztvevők egy része, akik amúgy is szerettek kocsmázni a vendéglőben a kommunizmus eljöveteléről beszélgetnek. Egy alkoholtól függő úr ecsetelte, hogy ő várja a kommunista társadalmat, mert mindenki szükséglete szerint részesül a javakból. Az ő napi sör szükséglete 10-12 üveg, pénz meg már nincs a kommunista társadalomban, ezt hirdetik ugye.
Külvárosi templom gyülekezetébe újabban buzgón eljár a „külváros” egykori párttitkára. Korábban az „első vonalban” volt, ezért úgy gondolja, hogy most ez jár neki. Beül az első sorba. Oda, ahol az idős nénikéknek ott van a bibliájuk, énekeskönyvük. A nénike, akinek a helyére beült az elvtárs, megszólalt:
– De párttitkár elvtárs, ez mindig az én helyem volt! …
Az pácsgorgolai téeszbe, ahol a „híres” Dezső bácsi volt a párttitkár szovjet kolhozküldöttség érkezett. Dezső bácsi előtte kicsit ideges volt, hogy nem tud oroszul és tolmácson keresztül kell értekeznie az elvtársakkal. Az egyik agrármérnök és társai, hogy „segítsenek” Dezső bácsinak, azt mondták neki, hogy majd diktálunk egy-két orosz mondatot, amit elmondhat. Fonetikusan lediktáltak az öregnek vaskos orosz káromkodásokat, majd azt mondták, hogy szépen zárja le a beszédét, mondja a következőket:
– Továriscsi, igyi dámoj!!
Később óriási botrány lett az esetből, hívatták a megyére az agrármérnököt és csapatát. Ők azonban ügyesen kivágták magukat:
– Csak nem képzelik, hogy ilyet csinálunk? Dezső bácsi öreg, a 8 osztálya sincs meg, biztosan elírt, félrehallott mindent. Mi erről nem tehetünk!
Gyűjtötte és lejegyezte Holecz Tibor
Borító: A Felszabadulás brigád egy bonyhádi vetélkedőn (Völgységi Múzeum CC BY-NC-ND)
