„Arannyal és égi kékkel”

Fejes Katalin - 2018. november 22. 3:13

Évszázadokon keresztül a képzőművészet egyik kedvelt bibliai témája az Angyali üdvözlet volt, kezdve az 5. századtól egészen a 17. századig alkotók sora festette meg az annunciációt. Gábriel és a Szűz találkozásának története a 20. század elején ismét kedvelt témája lett a festészetnek, de míg a reneszánsz szűzies éteri alakként ábrázolta Máriát, addig a modern kori megjelenítését a realizmus jellemezte. Bár a modern művészet életszerűbben közelítette meg az Angyali üdvözlet témáját, mégis a vallási szöveg legszebb megjelenítését a középkori és a reneszánsz művek adják.

Az annunciáció jelentősége jóval több, mint egy bibliai történet, ezért az Angyali üdvözlet különösen fontos helyet kapott a korai keresztény és középkori egyházi ábrázolásokban, valamint a reneszánsz és a barokk művészetben. Az elbeszélés vizuális megjelenítésével a hívők könnyebben megértették a történet, sőt az egyház újabb követőkre lelhetett azokban, akik érdeklődését pont a képek keltették fel. A bizánci ikonoktól kezdve a gótika, és a reneszánsz freskókon keresztül egészen a barokk, a romantika, vagy a historizmus által festett alkotásokig a kompozíciók – minden egyediségük mellett – egy évszázados modellt követtek. A kép bal oldalán az örömhírt hozó Gábriel angyal látható, míg jobb oldalon – legtöbbször – idilli természeti környezetben a hírt meglepetten fogadó Szűz.

Bármely alkotóról legyen szó (Jan van Eyck, Filippo Lippi, Fra Angelico, Botticelli, Rubens, Murillo, El Greco) minden esetben elmondható, hogy lenyűgözőek az Angyali üdvözletet megörökítő festmények, amelyek egyszerre sugároznak légiességet, gyöngédséget, éteri tisztaságot. Ámulatba ejtő, ahogy a mesterek rejtett szimbólumokkal gazdagították a misztikus történetet, ahogy feloldhatatlan harmóniát teremtettek a színek között. Kezdetben a képek alapjául szolgáló aranyszínt fokozatosan háttérbe szorította a bíbor, és a kék. A két szín legalább olyan fenségességet sugallt, mint az arany. A Szűz bíbor ruhája az előkelőségét, kiváltságos szerepét szimbolizálta, amelyet később az éteri kék váltott fel. Az ultramarin kék színű palást jelentette mindazt, amit Mária alakja kifejezett: a békességet, a könyörületességet, a gondoskodást, és a mennyei kegyelmet.

A századok során az ikonikus jelentésű ultramarin kék árnyalat szinte Mária saját színévé vált. Az afganisztáni hegységből Európába szállított ásványból kinyert értékes festékanyag nagy népszerűségnek örvendett a festők körében, de a beszerzésének és előállításának drágasága miatt az ára az aranyéval vetekedett. Így Mária kiváltsága maradt, hogy a csodálatos kékszínt a palástja megfestéséhez használják fel.

Vajon a Mária-ábrázolások teremtették meg a kékdivatot, vagy a divat jelent meg a képzőművészetekben? Mit gondolunk manapság a divat és a képzőművészet tyúk és tojás kérdéséről? Szinyei Merse Pál A Lila ruhás hölgy című festményét mindenki ismeri, de arra nehezen tudnánk válaszolni, hogy a festő felesége éppen az alkalom miatt vette-e fel a csodálatos öltözékét, amivel a festmény vagy a ruha (?) bevonult a képzőművészet történetébe.

S vajon, A csábítás fegyvere – Divat, stílus és öltözködés száz év magyar festészetében című kiállításon szereplő festmények divatot teremtettek vagy mindössze nyomon követték a divatot? A tárlat olyan, akár egy hatalmas kifutó, ahol egymás után vonulnak fel a modellek korok és divatok szerint. Száz év eleganciája és hétköznapi bája köszön vissza a képekről, a színes kavalkádban megjelennek az arisztokrata és polgári miliő asszonyai, abroncsszoknyában, taftokban, csipkében, gyöngyökkel, művirágokkal; a múlt század 20-as éveinek karcsú ideáljai a testvonalat kísérő omló szaténban, a népviseletet hordó lányok pártában, gazdagon hímzett pruszlikban, csipkés vállkendőben. A puha rózsaszíntől az csillogó aranyig színárnyalatok sokasága jelképezi egy-egy ruha viselőjének jellemét, társadalmi hovatartozását. A kék színnek is több tónusa megjelenik a vásznakon, az ég kékje színének kivételével, mintha az a drága festékanyag, amiből évszázadokkal korábban előállították az ultramarin kéket a Szűz palástja színének kiváltsága lenne.

Yves Klein francia képzőművész jegyezte meg, hogy az ultramarin kék olyan szín, amelynek „nincsenek méretei, mert ez a kék a méreteken túl van”. A palást kéksége sem csupán egy ruhadarab színe, hiszen egyszerre van benne a kifürkészhetetlen mélység és az éteri magasság.

Borítókép: Hikádi Erzsébet: Népviseletbe öltözött asszonyok, 1942 – részlet