Asszonyok gyöngyhálóval

Fejes Katalin - 2020. május 15. 10:41

Arany brokátszoknyák, arannyal szegett cipellők, hófehér buggyos ujjú ingek, skófiummal (arany-, és ezüst szálakkal) hímzett gallérok. A 16-17. században egy főrangú menyasszony hozományában, kelengyéjében szinte sorjáztak az arany csipkék, arany hímzések, puha bársonyok, finom szőttesek. Gazdag díszítések, finom csipkézések „… oly csiklandó szépségű, hogy a szem felsikoltott örömében, látásán” – írja Móricz Zsigmond az egyik nemesasszonyról a Tündérkert című regényében.

Bár Móricz nem a 16-17. századi divatról tudósított, mégis olyan érzékkel írta le az erdélyi fejedelem udvarában megforduló főrangú nőket, mintha Cesare Vecellio metszetei elevenedtek volna meg. A református fejedelemség első divathölgyei egyikének Brandenburgi Katalint is tekinthetjük. Bethlen Gábor fejedelem első felesége halála után a brandenburgi választófejedelem lányát, a kor egyik legszebb hercegnőjét vette feleségül. Katalin, aki több mint húsz évvel volt fiatalabb az akkor negyvenes éveiben járó fejedelemnél, szerette a pompát, a luxust, a társaságot, a mulatságot. Hatalmas ruhásládákkal érkezett az udvarba és elvárta azt a fényűző életmódot, amit apja házában megszokott. A puritán, takarékoskodó első feleség, Károlyi Zsuzsanna után, az erdélyi udvar ellenszenvvel figyelte a német hercegnőt, aki udvarlókkal, nagy udvartartással, és zenészekkel vetette magát körbe. Öltözködése pedig egyenesen megbotránkoztatta a nemeseket, mert olyan ruhákban járt, mely „… melljét mezítelen hagyván félig, úgy viseli köntösét…”.

Fiatal volt és zabolátlan, de a fejedelem mindent elnézett neki, és csak a kedvét leste. Még annak a gondolatát is elhessegette, amiről az udvarban pletykáltak, miszerint Csáky István grófnak és Katalinnak viszonya lenne. Bethlen annyira szerette, hogy – utód híján – végrendeletében rábízta Erdély kormányzását. Katalin uralkodása azonban nem volt hosszú életű. Mint kiderült, korábbi „hívei”, köztük a szeretőként emlegetett Csáky gróf is, csak a maguk hasznát és gazdagodását lesték és nem támogatták az uralkodónőjük terveit, rendeleteit. Katalin végül, bármennyire is megszerette Erdélyt, tíz hónappal a fejedelem halála után Magyarországra, majd Bécsbe költözött. Itt ismerte meg második férjét, akivel aztán boldog házasságban – bár kevesebb pompával – élt.

Brandenburgi Katalin még fejedelemasszonyként ismerte meg Nyáry Krisztinát, az ország nádora, Esterházy Miklós gróf második feleségét. A két asszony között jó barátság alakult ki, így a fejedelemasszony néhány alkalommal ellátogatott Kismartonba, az Esterházy-várkastélyba. Krisztina 1624-ben kötött házasságot az akkor negyven éves Esterházy Miklós gróffal, melyről naplójában emlékezett meg: „Az én szerelmes uram vött el engemet húsz esztendős koromban az tekintetes nagyságos gróf Esterházy Miklós uram. Az ű kegyelme ideje negyven esztendőben volt.” A nemes rangú bedegi Nyáry Krisztina korán elvesztette első férjét, az akkori nádor fiát, Thurzó Imrét. Alig húsz éves özvegyet anyósa szinte azonnal kisemmizte, elvette tőle két gyerekét, és minden birtokát. Krisztina anyjához ment vissza, Szomolányba, ott ismerte meg Esterházy grófot is.

A házasságkötés után a gróf mindent elkövetett, hogy felesége előző anyósától visszaszerezze a gyerekeket és a vagyont érő hozományt: „Aranyos és ezüstös szöggel kivert ébenfa és fehérrel kirakott almáriomos ládákat ékszerekkel, más ládát ezüstművel, míg az öreg festett láda, milyek akkor különösen Olaszországban a leghíresebb festők műveivel is díszítve, divatban voltak, az öltönyöket foglalá magában. Van a jegyzékben említés aranyos ruhákról, szekérre való két szőnyegről, font, vörös, arany ruháról, ágyi ruhákról, tafotával béllelt paplanokról, négy szélén vörös atlaszszal díszítve. Öreg aranyos vánkoshéjjakról és skofium aranynyal kivarrott kisebbekről, hosszas, keskeny, reczés keszkenőkről, ötven asztali keszkenőről, vörössel hímzettekről.”

A család végül Kismartonban telepedett le, ahol Krisztina boldogan élt második férje mellett. Várkastélyában többször fogadott előkelő vendégeket, például Gonzaga Eleonóra császárnét, Brandenburgi Katalin fejedelemasszonyt, és Csáky Istvánné Wesselényi Annát. Elképzelhető, hogy utóbbi – amennyiben találkoztak – némi rossz szemmel nézte Brandenburgi Katalint, mert a szóbeszéd szerint a fejedelemasszony az ő fiával folytatott titkos viszonyt.

A legjelentősebb látogató a császári udvarból érkező Eleonóra volt. A mantovai herceg lánya 1622-ben ment hozzá II. Ferdinánd német-római császárhoz és magyar királyhoz. Az életvidám császárné a bécsi társasági élet egyik tevékeny szervezője volt. Szerette a divatot, az irodalmat, a képzőművészetet, a zenét, a táncot. A bécsi udvarban rendszeresen rendezett alkalmi balettelőadásokat, szervezett operabemutatókat, és jelmezbálokat. A bálokra maga tervezte a kosztümjeit. Az egyik legnagyobb sikert az 1635 februárjában tartott farsangi bálja aratta, ahol a császárral török hercegi párnak öltöztek.

Mantovai Eleonóra – ha hinni lehet a korabeli krónikáknak – kiváló kártyajátékos volt. Arról azonban már nem szól az írás, hogy Kismartonban sor került-e a partikra, csak arról, hogy a császárné halála után az udvar megváltozott, és a spanyol divatot nemcsak a ruhák stílusában, hanem a merev etikett szabályokban is követni kezdték.

(A főrangú hölgyek életét bemutató cikksorozat egy hét múlva folytatódik.)

Borító: Cesare Vecellio családi portrékat is festett (Wikipédia)