Az 1916-os év megpróbálta a hajót is, a legénységet is
Pálffy Lajos - 2020. január 28. 1:00
Nos, az U 15-ös búvárhajó története sem sokban tér el testvéreiétől, esetleg csak annyiban, hogy az 1916-os esztendő bizony kicsit sűrűre sikeredett neki, és a sanyarú körülmények között szolgáló legénységének.
Az U 15-ös is Németországban, jelesül Brémában „született” 1915. április elsején. Aztán a fődarabokat vagonokra rakták, és irány Póla, a Monarchia hadikikötője. Ami ugye az olaszok május végi háborúba lépésével komoly veszélybe került, hiszen a Földközi-tengeren (no és az Adrián) így az antantnak többszörös túlereje alakult ki, hadihajói pedig használhatták az olasz kikötőket, bázisokat is. Gyorsan kellett hát tenni valamit, ezért is vonatoznak többek között ezek a tengeralattjárók egymás után az Adria felé. Ahová az U 15-ös is rendben megérkezett, augusztus 24-én már a vízen is volt, tehát ismét csak gyorsan dolgoztak azok a régi szerelők. A felfegyverzés és a beüzemelés eltartott ugyan októberig, de aztán indult is rögtön a szolgálat. Itt már nem volt német legénység, eddigre a mi haditengerészeink közül is át tudtak képezni megfelelő számú embert a búvárhajós szolgálatra.
Amely az U 15-ösnek igazából a cattarói vezényléssel kezdődött meg november végétől. Ilyenkor már barátságtalan az Adria, hullámzik erősen, de mindez nem akadályozta a búvárhajót abban, hogy december elsején megtámadjon egy tehergőzöst. Aminek ugyan sikerült eliszkolnia a ködben, de ezzel felkeltette egy antant cirkáló figyelmét, így az U 15-ösnek is menekülnie kellett. Aztán később elsüllyesztett egy „trabakót”, tehervitorlást és egy lőszerszállító teherhajót is. És már el is jött az a bizonyos, kalandos 1916-os esztendő: januárban torpedóval támadnak egy tehergőzöst – sikertelenül. Aztán februárban sikerül elkerülniük egy brit búvárhajó torpedóját, márciusban megint egy teherhajót céloznak meg torpedóval, de az is elkerüli a vasszivart, sőt, a fedélzetére szerelt löveggel tüzet nyit a búvárhajóra. Májusban aztán a tenger fenekére küldik a Stura olasz tehergőzöst, majd június végén Otrantónál a Fourche nevű 720 tonnás francia rombolót is egy teherhajóból átalakított olasz segédcirkálóval együtt. Októberben a Melrela olasz lőszerszállító gőzöst küldik még a hullámsírba, aztán vége szakad a sikerszériának. Az 1917-es év eseménytelen járőrözéssel és nagyjavításokkal telik, és így folytatódik a történet 1918-ban is.
Azaz, annyi változás történik, hogy januártól iskolahajó lesz az U 15-ösből is, ebben a minőségben éri augusztus 19-én négy repülőgép támadása. Amit ép bőrrel úsznak meg, éppúgy, mint azt a 19 vízibombát is, amit egy romboló dobál rájuk Durazzo előtt. Végül a fegyverszünet után az U 15-ös is az olaszok kezére kerül, tehát a megszokott módon mehet a lángvágók alá.
Borító: Az U 4-es (Wikipédia)
