Az a legendás pécsi betlehem

Fáy Zoltán - 2021. december 23. 11:17

Pécs városának számtalan nevezetessége között van egy különleges, de csak a karácsonyi időben látható csoda, egy csaknem méretazonos betlehem, hatalmas elefánttal, tevével, és persze Szent Józseffel, Szűz Máriával és Kisjézussal. A megdöbbentő alkotás 1941-re készült el, de története jóval korábban kezdődött.

Az igazi előzmény Jézus születése. A ferences lelkiség akkor talált rá a megtestesülés misztériumára, amikor 1223-ban, 798 évvel ezelőtt, Assisi Szent Ferenc Greccióban, Rieti mellett töltötte a karácsonyt. Jézus születéséhez Giovanni Velita készítette elő a „terepet”. Szent Ferenc kérése az volt, hogy a jelenlévők mind megérthessék az Üdvözítő születésének titkát. „Tulajdon testi szemeimmel akarom szemlélni gyermeki korlátoltságának kényelmetlenségeit, látni akarom, hogyan helyeztetett jászolba, és hogyan feküdt az ökör és szamár előtt a szénán.”  December 24-én egész éjszaka a jászol előtt állt, majd az éjszakai imaóra után magára öltötte a diakónusi ruhát és prédikálni kezdett Jézus születéséről. A legenda szerint a Betlehem szót úgy ejtette ki, mintha maga is egy bárány lenne a születés istállójában. Beeeetlehem. Mostanában néprajzosok, történészek vitatják, hogy Francesco grecciói karácsonyán állították volna fel az első betlehemet, az azonban nehezen kérdőjelezhető meg, hogy Szent Ferenc követői terjesztették el világszerte a karácsonyi betlehemállítás szokását.

És ez volt a pécsi betlehem alapja is. Meg egy másik körülmény: a pécsi Szent József asztalosműhely, ami a provinciai reform eredményeként jöhetett létre 1928-ban. A magyarországi ferences rendtartományokban II. József korlátozásaiig mindig voltak olyan laikus testvérek, akik imádságukkal és kétkezi munkájukkal segítették a többiek életét. Aztán a felvilágosult uralkodó racionalista törekvései miatt egyre kevesebben lettek. A gyöngyösi rendház újraépítésénél ácsok, üvegesek, kőfaragó testvérek dolgoztak. A legfontosabb asztalos testvér Oszler Liborius volt, aki a szécsényi és a füleki rendház gyönyörű bútorait is készítette. Nemcsak a hatalmas, barokk, márványozott festésű berendezéseit, hanem a finom ízlésű intarziás klasszicista famunkákat is. A pécsi rendház különleges barokk bútorait legalább két testvér készítette. Az 1733-as tabula szerint a rendházban tizenkét miséspap szolgált, de tizenöt laikus testvér is, akik között volt szabó, üveges, pék, szakács, orvos, óramester, csizmadia, lakatos, sőt, még egy szobrász is. És a két asztalos.

Ez a történelmi múlt lehetett az előzménye annak, hogy pécsi műhely megteremtésének „főszereplője” egy pesti asztalos, Tóth Ferenc lett. 1907-ben született. Szülei, édesanyja és édesapja is szerzetesi életre készült. Mivel mindketten ráébredtek, hogy más a hivatásuk, feladták korábbi terveiket. De lelkiatyjuk, Bohnert Valerián révén a ferences rend világi ágához csatlakoztak. Nem nagyon meglepő, hogy egyik gyermekük, aki a legnevesebb pesti asztalosnál, Kálmán Józsefnél tanulta a mesterséget, szerzetes lett. Tóth Ferenc, szerzetesi nevén Ernő, a pécsi asztalosműhely lelkévé vált. A hatalmas vállalkozás Oslay Oswald tartományfőnök jóváhagyása után a rendház egykori kocsiszínének átalakításával indult. Ott rendezték be műhelyüket, amelyik hamar népszerű lett, pedig eleinte egy gyalu meg egy fűrész volt minden eszközük. De valamennyi tartományfőnök támogatta a Szent József műhely munkáját, és így apránként nagyon komoly tényezővé vált a hazai egyházművészetben. A különféle támadások miatt a Szépművészeti Múzeum restaurátorai többször is ellenőrizték munkájukat, de soha nem találtak semmi kivetnivalót.

Tóth Ernővel egyszerre lépett a rendbe Turi-Kovács Leander, aki a műhely másik erősségévé vált. Százdi Krizsó testvér három évvel később, 1928-ban lett novícius. A műhely többi munkatársa, Urbán Gordián, a jászberényi refektórium megújítója, Golenkó Gallusz, Zsámboki Zénó, Sztopka Geminiusz, Pintér Peregrin, Domonkos Dezső, Agócs Barnabás, mind később lett szerzetes. A pécsi betlehem megfaragásánál valószínűleg meghatározó szerepe lehetett Agócs Barnának, akit Vándor Gottfrid ferences magiszter kistermetű, dús hajú, mosolygós, a juhász minden leleményességével és ügyességével megáldott felvidéki szerzetesként jellemezett.

De a pécsi betlehem ötlete annyira komoly volt, hogy több éves itáliai előtanulmányok alapozták meg. Ezek az egyszerű, laikus testvérek 1936-ban találták ki, hogy a megtestesülés misztériumát úgy mutassák meg, ahogyan Szent Ferenc is látni akarta. A maga teljes valójában. Miután a tartományfőnök, Hermann Hermenegild, Turi-Kovács Leander társaságában seregnyi betlehemet megnézett Magyarországon és Itáliában, úgy döntöttek, hogy egy római mintát fognak követni, a San Antonió karácsonyi jászolát.

Ez lett a pécsi betlehem prototípusa. A munka több évig tartott, ám végül a laikus és terciárius testvérek maradandót alkottak. A ferences szerzeteseket ugyan teherautóra tették 1950-ben, de a monumentális betlehemet szerencsére nem hasogatták szét.

Borító: A pécsi betlehem egy 1993-as fotón (Csorba Győző Könyvtár CC BY-NC)