Az a rettenetes fekete bég

Pálffy Lajos - 2020. július 8. 10:46

Hát hogyne kellene a hőseink között megismernünk Nádasdy Ferenc vitézségét! Aki az ország harmadik leggazdagabb embere volt, egy nádor fia, s mégis a vagyon élvezete és gyarapítása helyett életének nagyobbik részét nyeregben, katonái között töltötte. A „fekete bég” talán ezért is lett a bécsi királyok főlovászmestere.

Ami leginkább csak egy cím volt már ekkoriban, de hát azt is ki kellett érdemelni. Nádasdy Ferenc 1555-ben, Sárváron, a család birtokközpontjában született, s majd ő lesz az, aki a ma is látható bástyákat és falakat ide rakatja. 12 évesen aztán a bécsi udvarba kerül apródnak, ahol olyan embereket ismer meg, mint a későbbi majdnem király, Bocskai István, vagy éppen Balassi Bálint. Utóbbival együtt harcol Esztergom sikertelen ostrománál, ahol a költőt 1594. május 30-án leteríti a szakállas puska golyója. Nádasdy 22 évesen már saját lovassereggel, önállóan manőverez a Dunántúlon. Szigetvárnál, Simontornyánál és még számtalan helyen csap össze a törökkel, sokszor Zrínyi György országos főkapitány és Batthyány Boldizsár társaságában. Közösen érik el 1580-ban a nagy varasdi győzelmet is, amikor jelentős török sereget semmisítenek meg. Annak ellenére, hogy Bécs és a Porta között 1568-ban, Drinápolyban béke köttetett. Panaszkodnak is folyton a pasák a fekete bégre, de hát Bécs és Sztambul is messze van, a harcot a Dunántúlon kell megvívni.

S valóban, ezt a térséget száguldozza be 1000-2000 vitézével, s általában győzedelmeskedik mindenhol, az első sorokban forgatván félelmetes kardját az összecsapások során. Melyek közül most a Kanizsa melletti, Kacorlaknál vívott ütközetét kell megemlítenünk, 1587. augusztus 3-án Zrínyi György (1549 – 1603) tárnokmester és főkapitány társaságában négy dunántúli bég, várkapitány egyesített hadereje ellen. 1200 török esik itt fogságba 11 elesett magyar vitéz élete árán, ami nem is olyan rossz arány. És 1595-ben csak sikerül Esztergomot is visszafoglalni, Párkánynál pedig Pálffy Miklóssal hidat verve foglalják el a török erődítéseket. 1596-ban magyar lesz Visegrád is, majd pedig Tata, ez a 15 éves háború felívelő szakasza, amit aztán Buda 1598-as sikertelen ostroma vet vissza, ahol természetesen ott vitézkedik Nádasdy Ferenc is. És ott van Fehérvár 1601-es visszavételénél, utolsó csatáját 1603 szeptemberében Buda alatt vívja. Ahonnan már betegen tér haza Sárvárra.

A főlovászmester báró ekkor már a pozsonyi országgyűlések rendi ellenzékének egyik vezére is, aki valóságos reneszánsz udvart visz Sárváron. Pontosabban nem is ő, hanem szeretett felesége, a később minden szörnyűséggel megvádolt Báthory Erzsébet irányítja a birtokot, míg férjeura a kardot forgatja. Nádasdy nyomdát is alapít aztán atyja nyomdokain, ahol a megújított hit írásait nyomtatják, és örömmel lát Sárváron minden toll-, ecset- és „lantforgató” embert. Akiket jól is traktál, az ország zászlósurához méltóan. A Buda alatt kora ősszel szerzett kór 1604. január 4-én végez vele, nagy veszteség ő a keresztény világnak, s öröm halála „Oszmán vad népének”.

Borító: Wikipédia