Az Antonios Thupilatost is „torpedóvégre kapták”

Pálffy Lajos - 2020. április 20. 11:20

Hogy milyen lehetett két tengeralattjáró találkozása a nyílt tengeren, azt könnyen el tudjuk képzelni. A búvárhajók a felszínen haladva voltak képesek rádióforgalomra, így kapcsolatba kerülhettek a közelben tartózkodó bajtársakkal. És egymás mellé manőverezve akár megbeszélhették sikereiket, kudarcaikat, tapasztalataikat is.

Így találkozott össze 1917. augusztus 29-én az előző cikkünkből megismert U 32-es az U 40-es számmal hajózó tengeralattjáróval, amelyet augusztus 7-én állítottak szolgálatba, egy nappal később pedig el is indítottak első bevetésére a Földközi-tengerre. Hogy mindjárt le is csapjon rá két repülőgép, de a rádobott bombák csak egyik külső üzemanyagtartályt horpasztották be, így folytathatták útjukat. Melynek során, még a találkozó előtt kilőttek egy torpedót egy gőzösre, de nem voltak biztosak abban, hogy el is találták. Viszont a Gartness brit gőzöst már sikeresen torpedózták meg, az a tenger fenekére is került. Hazafelé aztán periszkóppal alaposan felderítették az otrantói hajózárat, akkor 28 kisebb kaliberű ágyúval, géppuskákkal felfegyverzett gőzbárkát, halászhajót számolva meg a nyílt vízen. A második bevetés október közepén, Durazzo melletti őrjáratozással indult, ekkor két, Korfu szigetéről érkező repülő bombái elől vészmerüléssel menekültek meg. Aztán az egyiptomi Port Said előtt nagy viharba kerültek, megsérültek a külső tartályok, a mélységi kormány és végül a tájoló is, így hazaindultak.

A harmadik, december közepén Málta és Alexandria felé induló bevetésen, éppen Újév napján, megtorpedózták és elsüllyesztették a Sandon Hall brit tehergőzöst, és torpedót lőttek ki egy másik hajóra is. Majd pedig puskalövésekkel felrobbantottak egy, a hajó közelében felbukkanó, elszabadult úszó aknát. Január 7-én pedig három halászgőzös tűzén átvágva átjutottak az otrantói hajózáron, és szerencsésen hazatértek. A negyedik bevetésük március elején indult, Otrantónál mindjárt két romboló és két repülőgép is rájuk támadt, megint csak nem maradt más lehetőségük, mint a vészmerülés. Aztán csak eljutottak Málta térségébe, ahol a görög lőszerszállítót, az Antonios Thupilatost „kapták torpedóvégre”. Majd március 23-án egy konvojt támadtak, egy ismeretlen hajót elsüllyesztve. Ezután már esedékes lett a nagyjavítása az U 40-esnek, amit a szokás szerint a pólai dokkokban végeztek el. A hajó 1918. augusztus 5-én indult volna innen ötödik, utolsó bevetésére, de szivárgásokat észleltek, így csak Cattaro kikötőjéig jutottak.

Innen aztán október közepén hajóztak vissza Fiumébe, ahol végül a Nagy Háború vége érte az U 40-est. Hadizsákmány lett, az olaszok kapták, szét is bontották Velencében.

Borító: Haditengerészeink Bejrútban (MNL. Csongrád Megyei Levéltár Hódmezővásárhely CC BY-NC-ND)