Az aradi 13: itt szobornak is lehet kálváriája

Pálffy Lajos - 2020. október 6. 11:22

Az aradi kivégzések 171-ik évfordulóján a hős tábornokok mellett emlékezzünk meg a kivégzésük városában, 1890-ben felállított emlékművükről, annak „kálváriájáról” is, melynek talapzatán ott sorakoznak domborműveik.

Mindjárt az elején meg kell jegyeznünk, hogy 1920 után a román megszállók egyik első dolga volt, hogy a szoborcsoportnak addig helyt adó Szabadság teret Avran Iancuról nevezzék el. Aki pedig nem volt más, mint a magyar falvakat, nemesi kastélyokat felprédáló, pusztító fellázított románok vezére 1848 késő őszén, telén. (Csak Nagyenyeden 900 fegyvertelen magyart mészároltak le.) Ilyen előzmények után nem is várhattuk, hogy Zala György alkotása ott maradhat a bűnei súlya alatt aztán megtébolyodó, furulyázva a hegyeket járó román nemzeti hősről elnevezett téren. Így már 1923-ban be is deszkázták azt, majd pedig két év múlva csendben elbontották, még a talapzatának eltüntetésére is volt gondjuk.

Ugyanúgy járt hát az aradi emlékmű, mint Kossuth rozsnyói és losonci szobrai. Amiket a bevonuló csehek döntöttek le még 1919 első felében. Hogy aztán az előbbit fej nélkül a tüzérlaktanya istállójában ássák el, majd onnan előkerülvén a városi fűtőművek egyik félreeső raktárába dugdossák az ottani magyarok. A rozsnyói Kossuth viszont ha más helyen is, de újra áll, a bronzszobor a helyi bányászati múzeum kazánházában élte át a csehszlovák időket. S ahogy a felvidéki Kossuthok, úgy az aradi szoborcsoport elemei is szerencsésen átvészelték a nehéz évtizedeket.

Aradon egyébként már a Ferenc József fővárosi koronázása után egy héttel elhatározták az Alföld napilap szerkesztőségében, hogy emlékművet állítanak a kivégzések helyszínén. Az első ilyen, egy obeliszk az Aradi Honvédegylet révén már 1871-ben fel is állíttatott, majd pedig ezt három év múlva gúla alakúra építették át. 1873-ban pedig szintén az egylet a sétatéren is szobrot emelt, de a város szoborbizottsága is hozzákezdett 1867-ben az adománygyűjtéshez. Tíz esztendő múlva aztán ki is írják a pályázatot, a zsűri pedig a besztercebányai születésű Huszár Adolf tervét fogadja el. Huszár vasöntőként kezdte, és ekkor már állt más köztéri alkotások mellett Petőfiről készített szobra a költőről elnevezett V. kerületi téren.

Huszár négy allegorikus alakot, a Szabadságot, az Áldozatkészséget, az Erőt és a Küzdelem végkatasztrófáját állította volna 1888-as határidővel talapzatra, de 42 évesen, 1885 januárjában váratlanul meghalt. A munkát Zala György vette át és át is alakította a terveket. Nála a központi alak a Hungária lett, amelyhez az Ébredő szabadság, a Harckészség. az Áldozatkészség és a Haldokló harcos társult. A szoboravatón pedig a hozzátartozók közül ott volt többek között Damjanich Jánosné, az aradi születésű Csernovics Emília is, aki a kivégzés után minden nap egy órát imádkozott szeretett férje arcképe előtt.

A szoborcsoportot tehát 1925-ben tüntették el, aztán egyik elemét 1999-ben kezdték el restaurálni a kivégzettek gyóntatóit adó minorita rendház udvarán. 2004 után aztán magyar javaslatra a Tűzoltó téren kialakított román-magyar megbékélés parkjába került minden, ahol vele szemben egy 9 méteres román diadalkaput állítottak fel, mások mellett Avram Iancu alakjával ékítve.

Borító: A szoborcsoport 1909-ben (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum CC BY-NC-ND)