Az asztali fehérre épült minden

Pálffy Lajos - 2020. június 17. 10:37

Bazin ellipszis alakú vízivára pedig az idők folyamán pompás kastély lett. Az Illésházy és a Pálffy grófok csinosíttatták, alakították át saját kényelmükre. Így aztán Thököly fejedelem és Ocskay kurucai is megjárták, jöttek a vidám kurucok a jó bazini fehérbor miatt is ide szívesen.

Mert Bazin középkori gazdagsága, a szabad királyi városi kiváltság is a környező szőlőhegyeken termett asztali fehérboron alapult. Eleink ugyanis, ha tehették, víz helyett is bort ittak, és ebben nagy szerepe volt mondjuk háborús időkben a természetes vizek elfertőződésének, vagy éppen tudatos mérgezésének is. Bazin borai pedig eljutottak a bécsi asztalokra, így aztán II. Ferdinánd király 1643-ban bizonyos borszállítások fejében el is küldte az oklevelet a szabad királyi várossá nyilvánításról. Ami ellen a városka és a várkastély akkori tulajdonosa, az Illésházy família tiltakozott is, de megint túl előre szaladtunk. A Pozsonytól húsz kilométerre, északkeletre, a Kis-Kárpátok kellemes hegyei között található, patakvölgybe épített, és így vízzel körül is vett várat még talán IV. Béla akaratából a Szentgyörgyiek emelték, a nyugati határok védelmére is. És 1271-ben a birodalmi álmokat szövögető II. Ottokár cseh király el is foglalta, de aztán álmai a morvamezei csatában, 1278 augusztusában, pont Kun László könnyűlovassága miatt a semmivé lettek. A Szentgyörgyiek pedig felvették a Baznini előnevet, és egy 1425-ös birtokfelosztásból megtudhatjuk azt is, hogy Bazin ovális várát két részre tagolták. A palánkkal és vizesárokkal védett külső várban voltak az istállók, a raktárak és a szolgák lakásai, míg a kőből épített, szintén árokkal körbevett belső várban volt a palota, a sütőház és a kápolna is. A felvonóhidas kapu fölé pedig tornyot építettek, ahogyan ez akkoriban dukált.

Bazint aztán 1386-ban, a zavaros időkben Pozsony vármegye részeként Jodok és Prokop morva őrgrófoknak zálogosították el. Akik nem is akarták visszaadni, ezért Zsigmond királyunknak három év múlva személyesen kellett azt megostromolnia. 1514-ben pedig végrendelkezik akkori tulajdonosa, Szentgyörgyi és Bazini Péter országbíró, akinek nem született fia, így aztán idővel Szapolyai János erdélyi vajdáé lesznek erre lévő birtokai. Szapolyaiból pedig király lesz 1526-ban, de utána kis idővel Habsburg Ferdinándból is. Aki el is indította Bécsből seregeit az itteni Szapolyai birtokok ellen. A pénztelen Rudolf császár és király pedig 1580-ban a dúsgazdag Illésházy Istvánnak adja zálogba Bazint is, ami ellen a városka lakói erősen tiltakoztak. És össze is szednek 18 év alatt 140 ezer tallért, hogy megváltsák magukat. Ez viszont Illésházy uramnak nem tetszett, nem vált volna meg a rendszeresen jó pénzt hozó városától.

Többek között ezért is indult ellene az a híres hűtlenségi per, ami jól végződött, 1608-ban protestáns létére az ország nádora is lehetett. Ezekben az izgalmas időkben építteti át reneszánsz kastéllyá a vízivárat, amelynek csinosítását az új tulajdonos, Pálffy István koronaőr az 1700-as évek elején folytatja. De előbb még elér ide Érsekújvár eleste után, 1663-ban a török is, és ahogy a bevezetőből tudjuk, Bazint előbb Thököly, majd Ocskay és Bercsényi kurucai is megdúlják. Hogy aztán a Pálffyaké maradjon egészen az államosításig, az utolsó átépítéseket, csinosítást a 20. század elején János gróf végeztette el rajta.

Borító: varak.hu