Az első és egyben utolsó nagy győzelem

Pálffy Lajos - 2019. szeptember 16. 12:23

A Földközi-tenger Jütlandja, így emlegették a kortársak a Horthy Miklós által vezényelt otrantói ütközetet. Amely méreteiben és manővereiben valóban méltó párja volt az angolok és a németek nagy összecsapásának. És Otrantónál egyértelműen győztünk, s ahogy a címben is szerepel, ez volt a Monarchia flottájának első, és egyben utolsó nagyobb győzelme.

Horthy, ahogy emlékirataiban is hangsúlyozta, kezdettől fogva az offenzív hadviselést sürgette az Adrián. Ahol az olaszok belépésétől kezdve inkább csak partvédelem, és az antant szállítóhajók támadása mellett szórványosan az ellenséges kikötők bombázása zajlott. No és U-bootok portyáztak, de a korlátlan tengeralattjáróháború német bevezetése után itt is változott a helyzet. És nagyot változott a hozzáállás Anton Haus tengernagy, flottaparancsnok hirtelen halála után is. Haus ugyan Tisza Istvánnal szemben támogatta a németek minden ellenséges zászló alatt haladó hajó ellen való fellépését, de a Monarchia flottáját passzivitásban tartotta. Utóda Maximillian Njegovan a támadó hadműveletek híve volt, ezért is tudta az Otranto elleni akciót régóta tervező Horthy sorhajókapitány meggyőzni őt a hadműveletről.

1917. május 14-én éjszaka így hát Horthy elindulhatott Cattaróból három 54 km/h-val „száguldó” cirkálóval (Novara, Helgoland és Saida) és két még ennél is gyorsabb rombolóval a hajózár ellen. A 60-nal repesztő Csepelt és Balatont sorhajóhadnagyként Lichtenstein herceg vezette. A terv szerint a hajnali szürkületben támadtak a hajózárat alkotó, egy-egy ágyúval azért felszerelt angol halászhajókra, de előtte még a Csepel és a Balaton elsüllyesztett két teherhajót, az ezeket kísérő rombolóval együtt. A három cirkáló a megadási felszólítás után pontosan tüzelve néhány perc alatt 10 kis hajót küldött a tengerfenékre, és tizenkettőt tett járóképtelenné. A zárt így áttörve már hazafelé (Cattaro) fordult a flotta, mikor Lichtenstein jelezte, hogy három cirkáló és 8 romboló támadja. Horthy azonnal erősítést kért és a Brinidisiből kifutott, jóval erősebb, Alfredo Acton ellentengernagy által vezetett ellenfél irányába indult. Acton vezérhajója a Dartmouth cirkáló volt, amely 9:28-kor, 12 kilométerről tüzet nyitott Horthyékra. A Bristol cirkálóval együtt a Novarát 150 milliméteres ágyúikkal lőtték, amely a maga 100 millimétereseivel csak közelebbről volt hatékony. Ekkor vetette be Horthy a tengeri csaták történetében először a füstfejlesztőket. És sikerült is vagy 5 kilométerre megközelíteni az angolokat, akik gyorsan vissza is vonultak.

Így közben a Csepel és a Balaton, miután elsüllyesztették az őket tovább üldöző Aquila olasz rombolót, be tudtak futni Cattaróba. Ahol már fűtötték a kazánokat, indulásra készen állt a segítség. Amire szükség is volt, mert a folytatódó tűzpárbajban először 9:50-kor a Helgoland kapott telitalálatot, majd húsz perc múlva a Novara parancsnoki hídját tarolta le egy gránát repeszeivel. Ezekből végül öt fúródott Horthy testébe, aki meg is süketült egy időre (egyik fülére aztán már sosem hallott jól). De végül hordágyon a fedélzetre vitette magát és folytatta az ütközetet. 10:30-kor egy újabb találat miatt a Novara 8 kazánja állt le, majd 25 perc múlva a maradék nyolc is megadta magát. A járóképtelen hajót antant rombolók közelítették meg, hogy megtorpedózzák, de a Saida néhány pontos sortűzzel előzte azokat. Aztán feltűntek a cattarói flotta (Szent György és VI. Károly császár csatahajókkal az élen) füstjei, és az antant hajók visszavonultak. Ekkor torpedózta meg egy ott lapuló német U-boot a vezérhajót, és elsüllyesztett egy újabb rombolót is.

Fényes volt hát a győzelem, és nem maradt el Horthy jutalma sem, aki 50 évesen a flotta főparancsnokaként fejezi be majd tengerész pályafutását.

Borító: Horthy, fejénél a kutyájával, hordágyról vezeti az flottát (szoljon.hu)