Az ex-Baja és öt matróza a hullámsírban

Pálffy Lajos - 2023. január 4. 6:54

A Duna magyarországi szakaszának elaknásítása tehát egyre nagyobb gondot okozott a német szövetségesnek is. Az ekkorra már folyamatosan üzemanyaghiánnyal birkózó Wermachtnak égető szüksége volt a román olajmezőkön kitermelt nyersolajra. Amelyet a Dunán úsztatva, Bécsnél, vagy az ország belsejében dolgoztak fel.

A mágneses indukciós aknák tehát egy nagyon fontos szállítási útvonalat veszélyeztettek, így a németek is komoly kapacitásokat mozgattak meg a Duna aknamentesítésére. A helyzetet az is bonyolította, hogy az a brit Királyi Légierő által 50-100 méteres magasságból telepített robbanótestek nem egy kaptafára készültek, nem egy elven működtek. A szakemberek három fajtájukat is megkülönböztették akkoriban: a leggyakrabban 1944-ben már a rezgésre működésbe lépő aknákat telepítették és találták is meg. Aztán voltak időzítővel ellátott szerkezetek is, és volt egy olyan típus, ahol az előbbi kettő megoldás egyszerre volt beépítve a 2-3 méter hosszúságú, fél méteres átmérőjű, hengeres robbanótestbe.

A kétméteres, kisebb darabba 275 kilogramm robbanótöltetet, javarészt TNT-t, 25 százalékban pedig ammónium nitrátot töltöttek. (Ez utóbbi a műtrágyák alapanyaga is, no és a terroristák is előszeretettel használják nagy erejű, autókba rejtett pokolgépeik összerakásánál.) A hosszabb aknában 325 kilogramm ilyen keverék volt, amely bőségesen elegendő volt arra, hogy a folyó fenekére küldjön egy felette, vagy a közelében elhaladó vízi járművet. A németek, akik minden áron biztosítani akarták a dunai szállítási útvonalat, két módszert is kidolgoztak a rejtve maradó aknák semlegesítésére.

Aknamentesítő hajóik 150-200 méter hosszú kábelen egy-egy úszó elektromágnest vontattak, ami váltóáramot állított elő, és ezzel indították el az aknák robbanását. A másik módszer az volt, hogy ezeket a tekercseket repülőgépekre, leginkább Ju-52-esekre pakolták fel, majd beindítva a folyamatot, alacsony repülésben végigmentek a mentesíteni kíván folyamszakasz felett.

Míg azonban a kábelen vontatott elektromágnes általában túlélte a robbanást, addig tudunk olyan esetről, hogy a Ju-52-es előtt felrobbanó indukciós akna vízoszlopa a gép lezuhanását okozta. A folyamerők mágneses indukciós akna miatt végül csak egy hajót, a Hegyalját vesztették el. Az ex-Baja már 1908-ban járta a Ferenc csatornát, majd aknarakó és mentesítő hajóként Dunaflottillát, végül 1926-tól Hegyalja néven a folyamőrséget erősítette. 1944. november 22-én robbant fel egy akna alatta, és süllyesztette el az 1777 folyamkilométernél. Vele együtt öt tengerész merült itt a hullámsírba.

Borító: A hajdani Baját, majd Hegyalját is egy indukciós akna süllyesztette el (hajoregiszter.hu)