Az ezredes, akit a 36. születésnapján akasztottak fel

Pálffy Lajos - 2021. december 9. 7:57

Ormai Norbert ezredest pedig pontosan a 36. születésnapján akaszttatta fel Haynau Aradon. Ormai Auffenbergként, nemesi családban született 1813-ban a nyugat-csehországi Dobrany városában, hivatásos katonatiszt apját két év múlva helyezték Magyarországra.

Így hát a kis Auffenberg a német mellett anyanyelvi szinten használta magyart is, és a családi hagyományokat folytatva katonának állt, az olmützi katonaiskolában kezdte meg tanulmányait. 1828-ban itt avatták hadapróddá, és a 31. gyalogezred kötelékében Galíciába vezényelték, amely Lengyelország felosztása során lett a Habsburg Birodalom része. Itt érte el a hadnagyi rendfokozatot, de aztán a kocsmázás és az adósságok csinálása mellett a lengyel hazafiak által szervezett felkelés előkészítésében is részt vett. Amit a titkosrendőrség fel is derített, így Auffenberg hadnagy is vizsgálati fogságba került. Ügyét valamiért hét évig vizsgálták, végül 1847-ben 14 év várfogságra ítélték, ami azt jelenti, hogy egészen komolyan belekeveredett a titkosnak hitt szervezkedésbe. A büntetését Munkács kemény várbörtönében kezdte meg, de a márciusi események után felálló első független magyar kormánytól amnesztiát kapott.

És azon nyomban fel is ajánlotta szolgálatait Kossuth Lajosnak, aki századosként Woronieczky herceg vadászalakulatához osztotta be, amit a Délvidékre vezényeltek a szerbek ellen. Ahol is 1848. szeptember 2-án a perlaszi szerb tábor, sáncok elleni támadásnál kitüntette magát, így már őrnagyi rangban Kossuth őrparancsnoka, majd szárnysegéde lett. De még 1848 decemberében megkezdhette a vadászalakulatok toborzását, felállítását is. Ezek a gyorsan mozgó, kiváló felszereléssel és fegyverzettel ellátott egységek voltak a korszak kommandósai, tengerészgyalogosai. Ránk maradt a december 21-i keltezésű falragasza, amelyben a gyakorlott lövészeknek 20 forintos belépési díjat, és ugyanennyi fegyverpénzt ígér, ha saját, huzagolt csövű puskájukat és vadászkésüket is hozzák az egységhez. A zsold is a duplája volt ezeknél a szürke ruhás, tollas kalapos egységeknél, végül három vadászezredet is sikerült felállítania, amiből kettőt Erdélyben vetettek be a román felkelők és a betörő oroszok ellen.
Ormai 1949 tavaszán előbb alezredesként, majd ezredesként szervezte ezt a haderőt, ami miatt a tisztikar neheztelt is rá, hiszen hozzájuk képest nagy hatalommal (századosi szintig például tiszteket nevezhetett ki) és sok pénzzel rendelkezett. És hát nagyvilági életet is élt, a kikapós és szép asszonyok kedvence volt a mutatósnak mondható férfiú.

Aki aztán a vég közeledtét látva augusztus 7-én elszámolt és lemondott rangjáról. De augusztus 14-én Világostól nem messze, Pankotán elfogták és Aradra szállították. Ahol is 22-én, a születése napján került a hadbíróság elé, az pedig azon az alapon ítélte halálra, hogy korábban hadnagyként a császári hadseregben szolgált. Végül nem hagytak sok időt neki, még az ítélet meghozatalának napján fel is akasztották. Haynau pedig az eljárásról a következő levelet küldte Aradról egyik beosztott tábornokának: “…tegnapelőtt megkezdődött a dolog, felakasztattam egy Auffenberg nevű egyént, aki valamikor hadnagy volt a Mazzuchelli ezredben, aztán ezredes és Kossuth segédtisztje. – Kiss, Leiningen, Poeltenberg, Vécsey stb. is követni fogja, mihelyt megérkezik. Az eljárás a lehető legrövidebb lesz, megállapítjuk az illetőről, hogy tisztként szolgált nálunk, és fegyveres szolgálatot teljesített a lázadó hadseregben… Egy évszázadig nem lesz több forradalom Magyarországon, ha kell, a fejemmel szavatolok érte, mert gyökerestül irtom ki a gazt.”

Borító: Ormai ezredes (felvidek.ma)