Az író, aki nélkül nem lenne nihilista

Pálffy Lajos - 2018. november 9. 11:34

Kétszáz éve született minden orosz írók egyik legnagyobbika, Ivan Szergejevics Turgenyev, aki egyben az egyik leggazdagabb orosz is volt, de csak szülei halála után. És aki lázítás miatt egy hónapot volt elzárva, Párizsban pedig egy ideig szülői pénzküldemények hiányában újságcikkekből élt.

Ez akkoriban volt, mikor a hatalmas családi birtokot valójában igazgató anyja nem küldött pénzt Párizsba, mert úgy látta, hogy fia rossz társaságba keveredett. És bizony a maga szemszögéből Varvara Petrovna Latovinova jól is gondolta a dolgokat, hiszen Turgenyev ekkoriban híres szereplője volt a párizsi éjszakának, berlini egyetemi éveiben pedig egy évig lakott egy fedél alatt Bakunyinnal, minden orosz anarchisták legnagyobbikával. És akkor még vidéki kalandjait, a muzsikokkal való barátkozását és egy mosónőtől született gyermekét nem is említettük. De a lényeg, a fontos európai nyelveket perfektül bíró ifjú gyermekkorát a 40 szobás szülői ház, kastély hatalmas könyvtárában töltötte. A gimnázium letudása után pedig 15 évesen már a moszkvai és szentpétervári egyetemeket látogatja. Kezdetben Puskin és Lermontov hatására verseket ír. 18 évesen jelennek meg az elsők folyóiratokban, de ekkor még győz a filozófia, amit 1838 és 1841 között egyenesen Hegeltől hallgat Berlinben. Ahonnan doktorként tér haza, a belügyminisztériumban próbálja ki a hivatalnokoskodást, de Berlinben írt elbeszélő költeménye, a Parasa megjelenése és jó fogadtatása után már csak írni akar.

Mégpedig kritikusa, a forradalmian demokrata Belinszkij hatására novellákat, amelyekben a falusi életet, a muzsikok sanyarú sorsát mutatja be. A kötet jórészt Párizsban íródik már, ahová egy szerelem miatt keveredik el. És ahol végül is néhány kitérővel, hazalátogatással együtt egész életét éli majd le. (A kitérők jórészt színésznőkhöz köthetők, így lakott Baden-Badenban, Londonban, Rómában és Bécsben is rövidebb ideig.) A novellák végül a cenzor figyelmetlensége folytán (kirúgják majd) Egy vadász feljegyzései címen jelennek meg 1852-ben a cári Oroszországban. Aztán vagy ezért, vagy pedig Gogol forradalmi hangú nekrológja miatt, de lázítás miatt ülnie kell egy hónapot, no és egy esztendőre száműzik is egyenesen a család birtokaira. Ahol ugyan meg kell küzdenie anyjával, de egy év nem nagy idő, és letelte után mehet is Párizsba.

Ahol Flaubert lesz a legjobb barátja, de Zola és az ifjú Maupassant is keresi a társaságát. Oroszul és franciául is ír, és magát fordítja „ide-oda”. Hogy aztán a 32 évesen megjövő örökséggel a pénzzavarok megszűnjenek, és hozzáfoghasson tervezett regényeihez. 1855-ben készül el a Rugyin, amiben az a bizonyos orosz idealista „felesleges ember” van a középpontban. Ezt követi a világsiker, az Apák és a fiúk 1862-ben, amely a generációs ellentétek egyik mindmáig legmaradandóbb bemutatása. Amiben megszületik a „nihilista” szó is, ami éppen ráillik az ifjú főhősre, Bazarovra. Turgenyev pedig ezután is csak oroszokról ír, még ha idősödvén Párizs melletti birtokára vonul is vissza, nem az oroszországira.

65 évesen ott is hal meg nagy fájdalmak közepette, gerincvelő daganatban.

Borító: Repin festményén (Wikipédia)