Az író és 54 évvel fiatalabb felesége

Kecskés Nikoletta - 2022. március 16. 8:05

„…[A] hetvennégy éves aggastyán megházasodott, elvett egy fiatal színésznőt, Grósz Bella kisasszonyt. (…) És feltárultak egész meztelenségükben a kínos családi jelenetek, melyek azt megelőzték, a baráti közbelépések és minden egyéb, ami azzal összefüggött, végighurcolva a dicsőségtől körülragyogott emberi főt a parázna beszédek, gúnyos tréfák kloákáján.”

Így számolt be Mikszáth Kálmán a Jókai Mórról készült életrajzi regényben a második házasság körüli botrányról és felbolydulásról. Érző emberi szívvel valóban felfoghatatlan, miért is akarták megtiltani az idős írónak, hogy élete alkonyán ismét férfiként szerethessen. A szerelmesek között fennálló 54 évnyi korkülönbség persze látszólag jó indokként szolgált arra az indulatos ellenállásra, amellyel a család és a baráti kör egy része a kapcsolatra reagált. Jókai Mór fogadott leánya, Róza – Feszty Árpád festő felesége – minden követ megmozgatott, hogy a szegény körülmények közül érkező, zsidó származású fiatal lány „hatalma” alól kivonja az írót. Ám hiába. A pár sorsa valószínűleg már azon az 1897-es napon elvégeztetett, amikor Bella félénk rajongással felkereste Jókait, hogy a vágyott színészi pálya eléréséhez támogatását kérje. Az író pedig oly mértékben lelkes pártfogásába vette a lányt, amely láttán idővel mindenki számára kétségtelenné vált, hogy nem pusztán emberbaráti szeretet vezérli. Rokonai azonban mereven elzárkóztak attól, hogy érzelmi oldalról közelítsék meg a kapcsolatot, inkább gyakorlati meggondolások és a házasság anyagi vonzata foglalkoztatta őket. „A fölött tanácskoznak, hogy lehetne engem az utolsó órában erőhatalommal elszakítani a menyasszonyomtól s mint őrültet, a bolondok házába csukatni?” – állapította meg csüggedten az idős író.

Ám mivel semmilyen, a frigy ellen bevetett haditerv nem vezetett eredményre, 1899. szeptember 16-án az ősz hajú, ősz szakállú férfi visszavonhatatlanul kimondta az életre szóló „igen”-t boldog, nevetős arcú kedvesének. A botrányok ezzel azonban még nem értek véget. A házasság, amely felhőtlenül bearanyozhatta volna egy nagy ember utolsó éveit, továbbra is támadások és gyakran gúny céltáblájává tette. Ellenzői nem tanultak az író korábbi elszántságából, amellyel első felesége, Laborfalvi Róza mellett kiállt. Ám ahogy a 23 éves Jókai fittyet hányt az akkori választottját ért kritikákra, úgy a 74 éves Jókai is legalább ilyen elszántan küzdött késői szerelme mellett. Lankadatlan igyekezettel próbálta meggyőzni környezetét Bella nagyszerűségéről, iránta való gondoskodó szeretetéről. Emellett nem szűnt meg ápolni első felesége emlékét, amelyben új arája is hűen támogatta – csakhogy még ebből is országos botrány kerekedett. Feszty Árpádné ugyanis, nem bírván jogosnak érzett indulataival, egy alkalommal széttépte a házaspár közös koszorúját, amellyel Laborfalvi Róza sírjánál tisztelegtek. Az idős író fájdalma és sértettsége olyan mélységesnek bizonyult a történtek miatt, hogy perre ment volna, ha fogadott lánya bocsánatot nem kér. A nő elhamarkodott és túlzó tette kapcsán pedig még Ady Endre is biztosította az írót támogatásáról. „A Jókai-pár vagy Jókainé jövetelénél országra szóló tüntetést csináljon Nagyvárad. Minden szeretetünk, rajongásunk és elkeseredésünk egyesüljön egy impozáns, nagy hullámú ünnepben, mely elfojtsa teljesen a hitvány obskurusok aljas lármáját. Hangos, nagy tüntetésben egyesüljünk, melynek melegségét, bensőségét teljes erejében érezzék meg a szent öreg ember s az ő Seherezádéja, ki áldott legyen, hogy ifjúvá és boldoggá tette a mi nagy öregünket!”

A költővel ellentétben Mikszáth Kálmán már jóval elnézőbb volt a házasság ellenzőivel: „Könnyű megérteni azokat az indító okokat, melyek legközvetlenebb hozzátartozóit a házassági frigy megakadályozására sarkallták, de talán a mód nem volt jó, amelyet követtek (…),rá kellett volna hagyni s akkor talán magától elfelejti, s nem ellenkezni vele – ami egy gyereknél feltüzeli és hősiességgé magasztosítja az ellenállást. De minden jobb lett volna, mint az ami történt, hogy a már bevégzett tény a különböző »jelenetek« miatt úgyszólván a kirakatba vitetett s a véletlenek szeszélye és a nagy öregember naiv hiúsága miatt egész végig köznevetségül a kirakatban tartatott.” S egyúttal felvetette azt a kérdést, amely az utókort azóta is foglalkoztatja más írók és művészek kapcsán: „Bohó beszédek, hogy egy nagy embernek adni kell valamit magára. Hogyan? Azzal kellene tehát büntetni egy kiválóságot, hogy annak kevesebb legyen szabad, mint más tisztességes embernek? Ez a tétel egy percig se állhat fenn. Ellenkezőleg, a nagy embernek többet lehet elnézni, mint a többieknek” – adta meg a választ.

Bárkinek is volt igaza, egy biztos: Jókai Mór Bellával és a nő családjával eseménydús életet élt. Számtalan gyönyörű helyet jártak be együtt, miközben írás iránti szenvedélyét sem hanyagolta el. A Teremtő még öt olyan évet engedélyezett számára, amelyet „ifjú férjként” élhetett meg, majd – legalább akkora keggyel, amellyel élete során megajándékozta – 1904. május 5-én pontot tett e nagyszerű emberi és írói pályafutás végére. Mikszáth szerint „Még a halál is oly játszi volt, olyan könnyed, olyan gyöngéd hozzá. Nem a kaszájával vágja le, mint a többi embert, hanem talán egy virágszállal akar rá sújtani s lelke szelíden röppen át a virágra.”

Borító: Erdélyi Mór fotóján 1900 körül (pinterest.com)