Az ismeretlen Jeruzsálem – Egy magyar utazó feljegyzései 1766-ból

Fáy Zoltán - 2019. november 29. 9:49

A magyar tudomány- és művelődéstörténet nem túl szerencsés sajátsága, hogy rendkívül magas azoknak a kiemelkedő életműveknek a száma, amelyek a maguk korában csekély hatást gyakoroltak. A zseniális eredményeket gyakran csak az utókor fedezte fel magának. Bolyai Farkas vagy Jedlik Ányos munkássága haláluk után lett széles körben ismert, de azt ma is kevesen tudják, hogy a presszókávéfőző a magyar Illy Ferenc találmánya. Hasonló a helyzet az irodalommal: nálunk szokatlanul sok a soha fel nem fedezett tehetség. Olyan is akad, akinek munkásságával csak halála után százötven évvel találkozhat a nagyközönség.

A magyar próza ilyen meg nem ismert kismestere a szentföldi zarándok, jeruzsálemjáró Kiss István ferences szerzetes, az útleírások iránt érdeklődők számára is csaknem teljesen névtelen utazó. Aki azonban tapasztalatait úgy is gondosan megörökítette, hogy tudta: kicsi az esély írásai kinyomtatásra. 1733. november 18-án született e „tsalárd világra” ikertestvérével, Jánossal egyetemben, Jászberényben. Hogy a szülők megkülönböztessék a „kettősöket”, Mátyás – mert a később István szerzetesi nevet kapó gyermeket Mathias-nak keresztelték – a csuklójára veres masnit kapott. A gyermekek édesapja, Kiss Pál ambiciózus ember lehetett, mert mindkettőjüket a pesti piaristákhoz küldte tanulni. A fiatalok hatodikos korukig ugyanoda jártak iskolába. Kiss Mátyásnál az újdonságok iránti érdeklődés és a világ megismerésének vágya már gimnazista korában megmutatkozott, ugyanis 1750-ben, végzős tanulóként Rómába gyalogolt a jubileumi év búcsúinak elnyerésére.

Oda-vissza három hónapig tartott a zarándoklat, és a Szent Város, „a szent apostoloknak és sok ezer mártíroknak koporsói látogatási” olyan mély benyomást tett a fiatalemberre, hogy a középiskolát befejezvén felvételét kérte a Legszentebb Üdvözítőről nevezett Ferences Rendtartományba. Hogy miért éppen ebbe a szerzetesközösségbe vágytak testvérével együtt, arra valószínűleg az a válasz, hogy szülővárosukban ebben az időben virágzó ferences jelenlét volt, amely nemcsak a Jászberényre, de a franciskánusok missziós útjai, templomépítései, plébániai jelenléte révén az egész Jászság hétköznapjaira és fejlődésére kihatással volt. A jelentkezést a tartományfőnök elfogadta, és testvérével együtt 1752-ben Szécsényben kezdték meg a próbaévet.

Árpád-házi szentek nevét kapták: ettől fogva István és László lett a két jászberényi Kiss gyerek. 1757 áprilisában együtt szentelte őket pappá Migazzi Kristóf váci megyéspüspök.
Ezután ismét szétváltak útjaik, de a vágy mindkettejükben élt, hogy megpillanthassák Jézus szülőföldjét. Ebben az időben a ferencesek számára egy efféle zarándokút nem volt teljesen reménytelen, csupán az kellett hozzá, hogy a sok jelentkező közül ráessen a választás, és így elvállalhassa a három évig tartó szentföldi szolgálatot. 1764 decemberében írt levelét elutasították Rómában, de amikor 1766-ban megismételte kérését, már szerencsével járt, ugyanis Jents Imre rendtársa megbetegedett, és őhelyette kelhetett útnak. Jents végül később indult a Szentföldre, és a Gyöngyösi Ferences Könyvtár mind a mai napig őrzi azt a Jeruzsálemben kapott gyöngyházberakásos körmeneti feszületet, amellyel a Szentföld minden fontosabb zarándokhelyét végig látogatta a buzgó barát.

Jents Imre egyébként – Kiss Istvánhoz hasonlóan – meleg fogadtatásban részesült a távoli ferences kusztódiában. Ennek jele az is, hogy a custos díszes tanúsítványt állított ki arról, hogy a magyarországi Imre testvér saját kezével hurcolta végig a Szentföldön a nevezetes keresztet.

Végül Kiss István is útnak indulhatott, és testvérével végigjárta a legszentebb helyeket. Útleírása két változatban maradt fenn, ám az eredeti, rövidebb, latin nyelvű verzió csak a közelmúltban került elő: a jászberényi rendház államosítását követően lappangott különféle helyeken, mígnem a ferencesek visszakaphatták a Debreceni Egyházmegyei Levéltártól. A magyar széppróza egyik korai, érdekes alkotása, a hazai nyelven megfogalmazott Jeruzsálemi utazás is elveszettnek tűnt 1998-ig. Sokan arra gyanakodtak, hogy kötetet utoljára kutató és 1958-ban, Itáliában megjelentető irodalomtörténész, Pásztor Lajos vitte magával az emigrációba, Rómába. A valóság ennél sokkal különösebb: a könyvtár sok száz kéziratával és nyomtatott könyvével – közöttük ősnyomtatványokkal, antikvákkal, kódexekkel együtt – 1950-ben a Jeruzsálemi utazást is elfalazták, és csak negyvennyolc évvel később került elő a lelet. A restaurálást követően mind az eredeti kézirat olvasható a Forum Hungaricum oldalán.

Kiss István további kéziratos művei hamarosan elérhetők lesznek, de az érdeklődőknek addig is érdemes keresgélni a honlapon, hiszen Kiss István életének még sok lappangó érdekességére bukkanhatnak, mint amilyen a francia Jean Cabassut teológus 1764-es, nagyszombati kiadású művének egyik példánya.

Borító: A Szentföld térképe Kiss páter munkájából (Magyar Ferences Könyvtár CC BY)