Az két kapu fölébe górék kívántatnak

Pálffy Lajos - 2023. január 12. 6:22

Őriszentpéternek is volt ám vára, pontosabban palánkkal és mély várárokkal körülvett öreg temploma. Mert a török kor szokásai szerint itt is a legtekintélyesebb épületet, a templomot erősítették meg, hogy legyen hová menekülni, ha megjelennek a pogány martalócok.

Azok pedig kérlelhetetlenül fel is bukkantak rendszeresen, tehát fontos feladatot látott el ez a kis erősség. Amelynek a kutatások szerint a ma is látható két méter mély várárok mellett két téglafal közé tömött agyagos földből voltak a falai, tehát az ágyúknak nagyobb ideig nem tudott volna ellenállni. Ennek a falazatnak meg is találták a maradványait, no és egy téglaégető is megtekinthető a mai napig ott a templomdomb aljában. Maga a Szent Péternek szentelt templom valamikor 1230 és 1240 között épülhetett, az őrök lakta települést pedig 1280-ben említik először az oklevelek. Az őrök, ezek az Árpádok által a nyugati végekre telepített, a székelyekéhez hasonlatos kollektív nemességgel, kiváltságokkal bíró határőrök a Rába völgyében rendszeresen megjelenő és pusztító német hadak ellen védekeztek.

Kiváltságaik aztán éppen a török időkig voltak életben, mikor is I. Ferdinánd egyre több területet adományozott errefelé a Batthyányaknak, így lett az övék a környező területekkel együtt Őriszentpéter is. (A családi központ, Németújvár még 1524-ben, II. Lajos királyunk révén került Batthyány Ferenc birtokába.) És a hamarosan bárói, majd grófi rangra emelt Batthyányak meg is erősítették az szentpéteri templomot, mert közel, egyre közelebb volt a török, amely 1566, Szigetvár eleste után már Kanizsát szorongatta. Kanizsa 1600-as eleste után pedig Őriszentpéterre is járt a török adót szedni, a Batthyányak pedig azon is dolgoztak, hogy eltöröljék az őröket illető régi kiváltságokat, hogy egyszerűen csak alávetett, könnyen kezelhető, fegyelmezetten adózó jobbágyok legyenek belőlük.

1549-től emlegetik a palánkkal körbevett templomot várként. 1643-ban Batthyány Ádám, a jeles dunántúli főkapitány arról írt, hogy Szentpéteren „az két kapu fölébe górék kívántatnak”. Ezek a górék pedig ebben az időben fából épült megfigyelőpontokat, magasleseket jelentettek, ahonnan a vidéket figyelték váltásban az erre kijelölt emberek. Tehát a két kapu fölé valami ilyesmit építtetett volna a gróf úr, ezekből aztán az őrködés mellett a kapukat támadó ellenséget is lehetett volna lőni, szúrni, vágni. Hogy aztán megépültek-e ezek a fatornyok, azt nem lehet tudni, de az biztos, hogy 1640-ben már 50 gyalogos hajdú és 15 lovas szolgált itt. Igaz, csak riadó esetén jelentkeztek a várban, különben a szerek boronaházaiba voltak beszállásolva. Aztán a Kanizsa 1663-as visszafoglalási kísérlete miatt induló török válaszcsapás pusztította el végül a templommal együtt a váracskát is. Köprülü Ahmed nagyvezír Zrínyiújvár elfoglalása (1664. június 30.) után Bécs felé indult, így a kis túlzással 150 ezres sereg útjába esett Őriszentpéter is. A keresztény hadvezetés a Rába jobb partjára vonta össze a hadakat, tehát a körmendi, majd a csörötneki török átkelési kísérletnél is ott vitézkedhettek a szentpéteri palánk katonái, hogy aztán augusztus elsején, a szentgotthárdi csatában végső csapást mérjenek a törökre.

A későbbiekben aztán a várfalakra nem is volt szükség, így csak a templom épült újjá. Mégpedig abban a formájában, ahogyan ma is látható. S ha ott járunk, sétáljunk le már a téglaégető kemencéhez is.

Borító: Vázlatrajz a templom köré épült várról (varak.hu)