Az osztrák hercegek mohóságától védte az országot

Pálffy Lajos - 2021. január 7. 12:51

Annyira siettünk aztán IV. Béla nyomában az Adriához, hogy nem vettük észre útközben többek között Lánzsér tekintélyes várát sem. Ami pedig a Répce felső folyásánál egy 627 méteres hegy tetejére épült, és Közép-Európa egyik legnagyobb erődítéseként van számon tartva.

Nem is lehet ezen nagyon vitatkozni, hiszen a 10 méter vastag falú lakótorony köré szerveződő belső várat még négy várfal veszi körül. Lánzsér azért persze a legnagyobbal, Szepessel nem vetélkedhet, de méreteiben akkor is tekintélyt parancsoló. Első említését a tőle északra lévő göttweigi bencés apátság egyik 1158-as keltezésű levelében találjuk. Nyilván ekkor még csak az a bizonyos lakótorony állt a hegytetőn, amit Szák nembeli Bárcz fia Miklós építtetett (más vélemények szerint a stájer Erchinger família) a nyugatról érkező területrablók ellen. Mert Lánzsér mindenek előtt az osztrák hercegek mohóságától védte az országot. Ez a Bárcz fia Miklós pedig II. Andrással megjárta a keresztes várakkal védett Szentföldet is, majd a király nádorrá is tette, így talán érthetők is azok a vastag falak. Amik aztán 1241-ben nem állították meg Frigyes osztrák herceget, amikor IV. Béla szorult helyzetét kihasználva elfoglalta az ország nyugati területeit.

De 1249-re Geregye nembeli Pál országbíró biztosan kifüstölte innen is a germánokat, IV. Béla pedig aztán Aba nembeli Lőrincnek adta Lánzsért. 1289-ben aztán a mohó Albrecht herceg vette el, akit III. András, az „utolsó aranyágacska” a haimburgi békében szorított rá a visszaadására. Lánzsér közben még IV. Béla révén az Athinai famíliáé lesz, aztán ugorjunk csak vagy száz esztendőt, és Fraknói János személyében új foglaló érkezik. Az Athinaiak pedig még eltűnésük előtt Garai Miklós nádornak adják el, de a nádor Zsigmond királyunk támogatása ellenére sem tudja birtokba venni a várat és a hozzá tartozó 14 falut és három pusztát. Azért sem, mert Fraknóiak aztán egy 150 000 aranyas tartozás fejében 1445-ben két másik várral együtt zálogba csapják Albert osztrák hercegnek, aki két év múlva Lánzsér tulajdonjogát is megszerzi. Tőle pedig a vár a Bécsben tanyázó III. Frigyeshez jut, a Mátyás ellen fenekedő Habsburgtól pedig épp az „igazságos” veszi el és adja 1475-ben emberének, Grafeneck Ulrichnak.

A Grafeneckek pedig 1506-ig bírják a várat, majd Weissprach Zsigmond soproni főispáné, később pedig Ulrich nevű fiáé lesz. Ennek özvegye, Gertraud pedig nem adja vissza II. Ulászló királynak, hanem 1508 és 1524 között rablólovagok, köztük Magos Ferenc parancsnoksága alatt ül benne és fosztogatja a környéket. De aztán elfogják és bebörtönözik, Lánzsért pedig 1548-ban Teuffel Erasmus (a magyaroknak Ördög Rézmán) lovag vásárolja meg, aki aztán négy év múlva fogságba esik a palásti csatában, és Sztambulban a fejét is veszik. Oláh Miklós esztergomi érsek lesz a következő tulajdonos, aki unokaöccsének ajándékozza, majd házassággal Dersffy Ferencé lesz. Az ő Orsolya nevű lánya már özvegyen a család fraknói ágát megalapító Esterházy Miklós felesége lesz, aki pedig nagy építkezésekbe fog itt, és Bethlen Gábor hadai elől ide menekíti a szépen gyarapodó családi kincstárat is, a fejedelem emberei pedig nem is tudnak mit kezdeni a falakkal.
Amiket végül 1707 nyarán a lőpor felrobbanása, majd 1772-ben egy nagy tűzvész rongál meg úgy, hogy végképp elhagyják, átadják az enyészetnek.

Borító: A jelen állapotok (varlexikon.hu)