Az Ünnepi Könyvhét kezdetei

Dombi Gábor - 2022. június 10. 6:41

Az évente megrendezett ünnepi könyvhetek indulását nem az első könyves rendezvénytől, hanem az ötlet megfogalmazásától számíthatjuk. A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének 1927. június 5-én Miskolcon megrendezett közgyűlésén Supka Géza (régész, újságíró, politikus, 1883-1956), a Literatura főszerkesztője javasolta évente megrendezendő könyvnapok megrendezését, hogy egy időben minden városban és faluban találkozhassanak a könyvkiadók az olvasóikkal.

A következő évben, 1928. augusztus 23-án a Néptanítók Lapja összeállítást közölt a külföldi gyermekkönyvnapokról, főként németországi és Egyesült Államokbeli példákat említve. Követelte egy ifjúsági könyvkultusz támogatását és ünnepi könyvhét rendezését: gyerekeknek. Pár hét múlva, 1928. november 10-én Móricz Zsigmond író a Pesti Napló hasábjain – a Magyar Írók Egyesülete zászlaja alatt – sürgette egy könyvnap vagy könyvhét megrendezését, amely pártolná az irodalmat és a fiatal írók pályakezdését. E rendezvény létrehozását kormányzati feladatok közé sorolta:
„Álljon ennek az élére a kultuszkormány, vonja bele a társadalom elitjét, csinálja meg a legszélesebb propagandát a magyar könyv, a magyar szellemi élet termékei számára. Gyűléseket, kiállításokat azon a napon. A magyar kiadók bámulatos munkát végeznek. Könyveink oly szépek, hogy bármely európai piac büszke lehetne rájuk. Ezeket a könyveket fel lehet fedezni, meg lehet nézni, meg lehet venni. Egy ilyen akciót szeretnék tisztelettel ajánlani a lelkes és nagy koncepciójú kultuszkormány figyelmébe.”

Volt olyan település, amely nem várt országos startra, Békéscsabán 1928. november 4-én a helyi Kultúrpalotában megnyílt a „Békéscsabai Magyar Könyvhét” könyvvására. Itt könyvvásárt és könyvkiállítást szerveztek a magyarországi könyvkiadók termékeiből és reprezentatív kiadványaiból, kiállítást a régebbi magyar könyvekből és magánosok birtokában levő magyar amatőr- és bibliofil-kiadványokból. A csabai rendezvénnyel egyszerre országosan futott a „Magyar Hét” nevű akció, amelyben a fogyasztókat a magyar termékek vásárlására buzdították. Ehhez csatlakozott a Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők Országos Egyesülete országos akciója is, ami okkal tekinthető az ünnepi könyvhét főpróbájának. A könyves egyesület nem szervezett ugyan még bemutatót, könyvvásárt, de marketingakcióval volt jelent az utcákon, nagy és kis plakátokon hirdette: „Magyar hét. Csak magyar könyvet vásároljon. A magyar könyv magyar írók magyar gondolata. Kiállítása szép, tartalma értékes. Ezen a héten minden könyvkereskedésben 10% engedmény.”

Az Atheneaum a Magyar Hétre időzítette hét könyvének megjelenését: Babits Mihály: Versek; Bársony István: Magyar földön; Bíró Lajos: Anyám!; Földi Mihály: Az utolsó álarc; Móricz Zsigmond: Ágyútakaró; Tamási Áron: Szűzmáriás királyfi; Zilahy Lajos: Valamit visz a víz.
A Magyar Írók Egyesülete és a Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők Országos Egyesülete 1929. február 8-án közösen jelentette be, hogy „magyar könyvhetet rendez május 13-ától 20-áig. Az országos arányú ünnep a magyar könyv és irodalom kultuszának az ünnepe lesz. Az ünnepi hét alatt díszes keretek közt felolvasásokat és kiállítást rendeznek.”

A könyvhét támogatására sok szervezet mozdult meg, s nemcsak a kulturális, de ipari, szolgáltatási szervezetek, helyi önkormányzatok is. A Magyar Könyvhét Országos Nagybizottságának díszelnöke a kultuszminiszter, Klebelsberg Kuno gróf lett, aki felhívással fordult a társadalomhoz a magyar könyv támogatása érdekében. A szöveget teljes terjedelmében a Budapesti Hírlap 1929. április 14-i száma közölte: „Szent István királyunk fiához, Imre herceghez intézett intelmeiben ajánlotta, hogy szeretni kell a könyvet és ha visszaidézzük a magyar múltat, éreznünk és tudnunk kell, hogy a nemzet mindenkor két fegyverrel akarta és kívánta megerősíteni erőit, karddal és könyvvel. Az állami élet egyik legnagyobb szervező egyénisége a Könyves Kálmán nevet kapta a történelemben; nagy királyunk, Hunyadi Mátyás nemcsak páratlan értékű hadsereget szervezett, hanem a kor egyik legjelentősebb könyvtárát is. Történelmünk tanulságai mutatják, hogy a magyar nemzeti lét megerősítését és a nemzeti állam fenntartásának egyik eszközét legnagyobb államférfiaink is mindenkor az irodalomban, a nemzeti művelődés fejlesztésében, a tudomány és a tanulás legfőbb eszközében, a könyvben látták.

(…) Nem lehet és nem is szabad, nálunk a magyar irodalom válságáról beszélni, de szólhatunk a magyar könyv válságáról. (…) az egész magyar társadalmat kell bevonnunk a magyar irodalom és a magyar könyv ügyének a szolgálatába. Ezt a célt szolgálja a Magyar Könyvhét, amelyet május 13-tól május 20-áig tartanak az egész országban. Ennek a könyvhétnek az a célja, hogy a propaganda minden eszközével igyekezzünk meggyőzni a magyar társadalom minden rétegét a magyar irodalom nemzetfenntartó jelentőségéről és támogatásának fontosságáról”.

Borító: Ünnepi Könyvhét és Ady szobra (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum CC BY-NC-ND)