Az Unterseeflotte büszkesége
Pálffy Lajos - 2019. november 26. 10:42
Ha már itt tartunk, nézzük meg kicsit részletesebben, milyen is volt ez az U-12-es, ami olyan ügyesen eltalálta torpedójával a Jean Bart csatahajó orrát. Ki tervezte, mikor készült és mire is volt képes? No és mi lett a sorsa, az sem lényegtelen.
Mint arról már olvashattak, a Monarchia haditengerészete is belátta, modern búvárhajók nélkül nem lehet nekivágni a várható háborúknak. De tanácstalanok is voltak, hogy milyen tervek lapján, ki építse meg a hajókat. Ezért hát háromszor két, 250 tonnás kis búvárnaszád terveinek megvásárlásával indítottak 1907 és 1911 között. A híres amerikai tervező, Simon Lake rajzai alapján Pólában épült két hajó, az ír gyökerekkel rendelkező amerikai John Philip Holland két hajója Fiuméban, a Whitehead gyárban épült fel, és a Krupp tulajdonolta Germaniawerft is épített két naszádot Kielben. Ezeket úgy vontatták az Adriára, el is indult a tesztelésük. Időközben a Whitehead megépített még egy hajót, de ezt csak a háború kitörése után vette meg/át a haditengerészet. És ez kapta aztán a 12-es lajstromjelet, ez volt az első sikeres hajója a kis flottának. Amelyet a hadvezetés végül öt németországi hajóval gyarapított volna, de ezek már 700 tonnás tengeralattjárókról szóló megrendelések voltak.
Az U-12-es parancsnokává 1914 augusztusában Lerch Egont (Egon Alfred Rudolf Lerch) nevezték ki. Aki régi tengerésztiszti családban (apja ellentengernagyként ment nyugdíjba) született 1886-ban, Triesztben. A fiumei tengerészeti akadémia elvégzése után első komolyabb beosztása egy torpedónaszád vezetése volt, innen helyezték át az ambiciózus fiatalembert az U-12-re. Amely decemberig, az első bevetésig tesztelés és javítás alatt állt, és ez alatt tovább folyt a legénység kiképzése is. A méretéből adódóan jó manőverezési képességekkel bíró hajó a felszínen viszonylag lassan, 11 csomóval tudott haladni, így bármelyik modern, 30 csomót is elérő torpedóromboló lerohanhatta. Felszíni hatósugara 1800 kilométer volt elvileg, a víz alatt összesen 89 kilométert tudott menni, már csak 8,5 csomós sebességgel. Nem ezen paraméterek szerint volt hát veszélyes fegyver, hanem a két 45 centiméteres torpedóvető cső és a később rászerelt 37 milliméteres gyorstüzelő ágyú tette azzá. De itt is voltak gondok, hiszen a kis méret miatt a tartalék két torpedót csak kívülről tudták a hajóra rögzíteni, így az újratöltésnél huzamos ideig a felszínen kellett tartózkodnia.
De mindezek ellenére veszélyes fegyverré vált az U-12 a 28 éves parancsnoka kezében. Aki parancsnoktársaival együtt meglehetősen unta már a tétlenséget a jól védett pólai bázison. Mentek volna éles bevetésekre, amit a kis flottilla (7 hajó) parancsnoka, a zágrábi születésű Franz Anton Aloys von Thierry korvettkapitány is szorgalmazott. Így került előbb szeptember végén az a két búvárnaszád Cattaro kikötőjébe, amiket aztán az U-12-es is követett 1914. december 7-én, hogy leváltsa a javításra szoruló U-3-ast. Ezután indult el az Usoke vontatmányaként Lerch Egon parancsnok és legénysége az első, s mindjárt sikeres bevetésére.
Borító: Az U-5-ös (is) 11 csomóval tudott csak menni a felszínen (Magyar Ferences Könyvtár CC BY)
