Azt a várost lőtte, amiről aztán elnevezték

Pálffy Lajos - 2021. január 4. 11:47

Azért 1917-ben még nem volt veszve minden, hiszen volt három millió korona arra is, hogy újjáépítsék a Likát. Amely rombolónk rövidke szolgálat után a balul sikerül durazzói rajtaütésben merült a hullámsírba.

Bizony, a Lika még 3 000 000 aranykoronába került, és itt a békebeli korona értékére kell gondolnunk. Arra a koronára, amiből a Nagy Háború előtt mindössze ötöt kellett adni egy (az európai pénzekhez képest igencsak drága) dollárért. Hogy aztán a háborúval járó pénzromlás során mennyibe is kerülhetett az 1917. május 8-án vízre bocsájtott Lika II., azt nem lehet tudni. Az biztos viszont, hogy elődeihez, a Tátra osztály rombolóihoz képest egészen más parancsnoki hidat építettek rá, figyelembe véve a háborús évek tapasztalatait. A tatfedélzetét is ferdére tervezték, hogy a rázúduló hullámok vize könnyebben lefolyhasson róla. Aztán a Lika II. is eleve magasabb árbocokkal épült a rádió miatt, és a szokás szerint megmagasított orr mellett ovális kéményei közül a két középső is zömökebb lett. Fegyverzetében, sebességében és hatótávolságában viszont teljesen megegyezett osztálya más rombolóival.

S mivel igazából csak 15 hónap adatott neki, hogy megmutathassa, mit tud, nem nagyon tudunk rövid osztrák-magyar élete során beszámolni igazi „vitézi” tettekről. Augusztus elejére fegyverezték fel és állt szolgálatba, az első komolyabb bevetése október 18-19-én Brindisi és a Menders fok bombázása volt. Ekkor egy antant tengeralattjáró torpedót lőtt ki rá, de ez az ügyes manőverezés következtében mögötte haladt el. Így ott lehetett december 19-én a Velencétől északabbra lévő Cortelazzo lövetésénél is, nem tudván azt, hogy eme név majd komoly szerepet kap életében. Az esztendő vége aztán légitámadások és konvojok biztosításával telt el.

Az utolsó háborús év nyugodtan indult a Lika II. számára, csak április elején indították útnak Polából Cattaro felé. De útközben elromlott a kormánylapátja, amit végül a segédkormánnyal tudtak helyettesíteni. Április 22-ről 23-ra virradó éjszaka antant rombolókkal csapott össze az ottrantói hajózárnál, majd augusztus 11-én, egy légitámadás során ismét csak tönkrement a kormánylapát. Ekkor a segédkormány sem segített már, a két hajócsavart felváltva működtették, így tartották a kellő irányban a hajót a vontató megérkeztéig. Október elején még kivezényelték a Drin-öbölbe és Durazzo elé aknákat telepíteni, majd részt vett az Albániából való csapatkivonás biztosításában is.

A jó állapotban lévő rombolót aztán az olaszoknak ítélték a győztesek 1920 szeptemberében. Azok pedig némileg átépítették Triesztben, majd Cortelazzo néven állították szolgálatba. Amelynek során megfordult Líbia partjainál is, de végül 1939-ben a Lika II. is találkozott a lángvágókkal.

Borító: Tengerészek a Nagy Háborúból (MNL. Csongrád Megyei Levéltár Hódmezővásárhely CC BY-NC-ND)