Azt izente Ferenc Jóska

Pálffy Lajos - 2020. február 28. 11:16

A Nagy Háború tehát úgy zajlott le, hogy a történelmi Magyarország területén a kezdeti orosz, és az 1916 nyarának végén bekövetkező román támadások kivételével nem voltak harci cselekmények. Annál több áldozatot követelt a frontok ellátása a hátországtól, így a falvaktól is.

A korszakkal foglalkozó iskolai tankönyvek kivétel nélkül azzal kezdik mondandójukat, hogy a hadüzenetek hírére lelkes ünneplésbe kezdett az ország, de egész Európa. Még a parlamenti ellenzékek, a marxista alapokon nyugvó szociáldemokrácia is üdvözölte a háborút. Az évtizedek alatt kikovácsolt szövetségi rendszerek erre köteleztek, nekünk pedig ugye a trónörökösünket ölték meg a „kutya szerbek”, amit mégis csak illik valamilyen formában megbosszulni. Még akkor is, ha sokan tudták itthon is, hogy a Szarajevóban jórészt a saját könnyelműsége miatt lelőtt Ferenc Ferdinánd ki nem állhatta a magyarokat, és a cseheket akarta beemelni harmadik, uralkodó nemzetként a monarchia államszerkezetébe. Ugyanakkor Ferenc József népszerűsége, hála többek között a néptanítóknak, törtlen volt ekkorra már a falvakban is. A katonaszökevényeket pedig háború esetén többnyire halállal büntették, és szökevénynek számított az is, aki indokolatlanul nem jelent meg a sorozáson. És akkor még nem beszéltünk arról az erkölcsi alapállásról, hogy nem is vették nagyon falun emberszámba azt, aki egészséges lévén, nem teljesítette kötelességét a haza iránt.

Nem álltak szóba az ilyennel a lányok sem, nem mentek velük mondjuk táncba. A hírek pedig nem azzal a sebességgel jártak, mint akár csak húsz esztendő múlva. Nem volt még rádió, ritka volt az újság is, a világgal a kapcsot a postahivatalban kattogó távíró jelentette. A hivatalos ügyekben a falu jegyzője intézkedett, aki a járási szolgabírói hivataltól kapta jórészt az utasításokat. Ő felelt a bevonulókért is, rajta keresztül ment minden, ami kapcsolatos volt a háborúval. Ő hirdette ki a különféle korlátozó és megszigorodó biztonsági intézkedéseket. Rajta keresztül ment a megnövekedett adók befizetése és 1916-tól a frontok ellátásához nélkülözhetetlen termények begyűjtése, felvásárlása is. De 1914 nyarán arra is figyelnie kellett például, hogy a behívott állomány esetlegesen lábon maradt gabonáját is learassák. Az elkövetkező ármaximalizálások, az élelmiszer árának növekedése, a bevezetett jegyrendszer a jórészt még mindig önellátó falut nem annyira érintette.

Aztán az állam hadikölcsön-kötvényeket bocsátott ki, 1914 novembere és 1918 júliusa között nyolc alkalommal összesen 18,5 milliárd korona értékben, és a magyarok, a tehetősebb falusiak is jegyeztek rendesen. És várták a győzelmet, hogy majd kamatostul a pénzükhöz jussanak. Es a fiatal korosztályok jó ruhában, felpántlikázva vonultak be, ha jött a parancs.

Borító: Kiképzés Tirolban, 1912-ben (Thorma János Múzeum CC BY-NC-ND)