Bajor Gizi, akit férje tébolyult szerelme ölt meg

Kecskés Nikoletta - 2023. május 30. 10:16

„Egyetlenem! A te amúgy is földöntúli szépséged tegnap este olyan arányokban bontakozott ki, hogy riadtan kérdezem: hol van itt megállás? Hol van itt megállás, ha ez így megy tovább? Egyebekben szíves tudomásodra hozom, hogy rettenetesen, szédülten, ájultan, borzasztóan, türelmetlenül, forrón, halálosan szeretlek! Szervusz. T.”

Ki ne szeretne ilyen szenvedélytől égő sorokat kapni? S ki ne vágyna egy olyan férfi szerelmére, aki rettenetesen, forrón, „halálosan” szeret? Nos, egyedül az, aki még időben megsejti: a halálosan jelző nem csupán szófordulat, hanem előszele egy rettenetes tragédiának. Bajor Gizi, korának népszerű és körülrajongott dívája nem sejtette – nem sejthette – meg. Az 1893. május 19-én, Beyer Gizella néven született lány már gyerekkorában igen határozottnak bizonyult, és később is bájos céltudatossággal szerzett meg mindent, amire vágyott – s ezek egyike volt a színészi pálya. Miután 1914-ben elvégezte a színiakadémiát, tehetségére gyorsan felfigyeltek, azonnal befogadták a Nemzeti Színház társulatába, a közönség pedig körberajongta. Fiatal nőként megrészegülhetett volna a sikertől, ám sem a játék szeretete, sem a hódítani tudás művészete nem tette felületessé, nem radírozta ki lelkéből azokat a belső értékeket, amelyeket gyermekkorából hozott magával. Még népszerűsége csúcsán sem hódolt mindenáron az aktuális trendeknek. „Ha kérdezik, miért nem törődöm többet a divattal, ezt felelem: Minek, beljebb nem látnak?” – mondta egyszer. Az újságírók legkitartóbb unszolására sem bizonyult hajlandónak arra, hogy magánélete részleteivel szórakoztassa a pletykalapokat. A nézők istenítették, ő azonban nagyon is ember akart maradni, minden tekintetben. Egy anekdota szerint, amikor felajánlottak számára egy szépészeti kezelést, amely eltünteti a ráncait, nevetve így válaszolt: „Még csak az kéne, olyan sok munkám van bennük!”

Kollégái szeretetét nem csupán tehetségével, de végtelen jóindulatával, s múlhatatlanul derűs, humort kedvelő karakterével nyerte el. Emberségéről tagadhatatlan bizonyítékkal szolgált, amikor a második világháború alatt nemcsak zsidó származású férjét bujtatta, de idegen üldözötteket is. Igen, Germán Tibor szó szerint a feleségének köszönhette az életét, s a cikk elején idézett leveléhez hűen valóban szédülten, ájultan és borzasztóan szerette – Bajor Gizinek pedig épp ez lett a veszte.

1930-ban ismerkedtek meg, amikor a színésznő egy fülfájás miatt egy telefonkönyvből választotta ki a fül-orr-gégész címét, s ezután jelent meg Germán rendelőjében. Minden bizonnyal nem számított rá, hogy jövendőbeli férjével találkozik – arra pedig még kevésbé, hogy az orvos személyében olyan férfira akad, aki első látásra nagyon is közömbös iránta. A kihívás talán csak még inkább növelte a színésznő hirtelen támadt romantikus érzelmeit. Mindent bevetett jövendőbelije meghódítására, s természetesen sikerrel járt: Germán szenvedélye fellángolt, és 1933. július 21-én már az oltár előtt álltak, hogy örök szerelmet esküdjenek egymásnak.

A villa, amelyben mindennapjaikat élték, s amely akkoriban gyakran volt hangos a vidám társasági élettől, ma már emlékmúzeumként működik, a falak pedig az egykori, végzetes tragédia tanúiként magasodnak a látogatók fölé. A pár barátai, kollégái közül senki nem sejtette, hogy a gondoskodó, feleségéért örökösen aggódó férj mennyire beteg. Nem tudhatták, hogy a Germán agyát felemésztő betegség olyan kényszerképzetben mutatkozik meg, amelynek köszönhetően a férfi gyógyíthatatlan betegségnek véli szerelme gyakori fülfájását. Pedig így történt. Germán Tibor egyre inkább bebeszélte magának, hogy Gizi fájdalmaiért egy agydaganat a felelős, s vízióitól kínzottan végül úgy döntött: megelőzi a nő fájdalmas halálát, s egy könnyebb véggel szabadítja meg a gyötrelmes jövőtől. 1951. február 12-én reggel a szokásos vitamininjekció helyett halálos adag morfiumot adott be Bajor Gizinek, majd saját magának. Bár testük mellett búcsúlevelet találtak, amelyen mindkettejük aláírása szerepelt, a legelfogadottabb magyarázat szerint ezt csupán Germán írta egy olyan papírra, amelyen eredetileg csak Bajor autogramnak szánt aláírása volt látható.

A házaspár rejtélyes halála felzaklatta az országot. Három nappal később ezrek jelentek meg a temetésen, ahol többek között Gizi legjobb barátnője, Gobbi Hilda mondott búcsúbeszédet, a ravatalnál Bajor kollégái álltak sorfalat, s a szomorú eseményről a filmhíradó is beszámolt. A rajongók számára csupán fotók, levelek, s néhány képkocka maradt a díváról, aki a szó szerint tébolyult szerelemnek esett áldozatul, s akiről Szép Ernő a következőképpen írt: „És leszáll a színpadra a megidézett médium, a kóbor holdsugár, a sápadt angyal, aki már nem bírta tovább odafenn, lehúzta a szíve a földre.”

Borítókép: A Színházi Intézet 2010-es műsorfüzetén (Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet CC BY-NC-ND)