Balázsdeák István, az örök vicekapitány

Pálffy Lajos - 2023. február 2. 6:12

Balázsdeák István kilenc főkapitányt szolgált ki Egerben vicekapitányként, ami azt is jelentette, hogy sokszor hónapokig ő vitte a vár ügyeit. Mert a bécsi király éppen nem ért rá kinevezni valakit a posztra, vagy a kiszemelt húzódozott a feladattól. És akkor ott volt Balázsdeák, akinek kardját a török is rettegte.

Azt írják valahol, hogy Balázsdeák István nemesi származású volt és 1536-ban, Temes vármegyében született, apja pedig Gyula várában szolgált és halt is meg az 1566-os ostromban. Ez így időrendileg igaz is lehet, azt viszont pontosan tudjuk, hogy ifjú emberként, 1557-ben került Eger várába, amelyet már az öt esztendővel korábbi ostrom után egészen jól helyreállítottak, továbbépítettek. Egyszerű lovaskatonaként kezdte, majd kardjával, vitézségével emelkedett ki társai közül. Előbb hadnagy lett, majd főhadnagyként már ő vezette az egri várban állomásozó lovasokat. A várak lovassága abban az időben kulcsfontosságú feladatokat látott el. Rájuk hárult az erősség környezetében lévő falvak megvédése a törökök portyázásaitól, ugyanakkor maguk is vezettek portyákat a törökök kezében lévő terültre. Az ilyen vállalkozásokon megszerzett zsákmány pedig sokszor pótolta az elmaradt hópénzeket, kincstári ellátmányokat.

Így történt ez 1577. november 10-én is, Szikszótól nem messze, Vadánál (vagy Sajószentpéternél). Amikor a füleki bég zsákmánytól roskadozó csapatát hányták kardélre, ahogyan azt már a Prépostváry uramról szóló cikkben is olvashatták. Az ezernél is több rabláncra fűzött magyar kiszabadításával járó győzelem részese volt Szendrő kapitánya, Rákóczi Zsigmond, a későbbi erdélyi fejedelem is. Balázsdeák István 35 évig szolgált Egerben, a Piac utcai házából indult el ezekre a portyákra. A házból, ahová felesége, Hobordaneczky Katalin és kettő gyermeke is visszavárta. 1882-től töltötte be a vicekapitányi tisztet, ami már nagyobb felelősséggel járt. De előtte még lovassági parancsnokként felettese volt Balassi Bálintnak is, aki 1579-től 1582-ig ötven lovasnak parancsolt Egerben. Így egészen bizonyos, hogy együtt is portyáztak, amit, békeidő lévén, Bécs szigorúan megtiltott. De hát Bécs messze volt, a török pedig közel.

Így csaptak le vélhetően együtt 1580 áprilisában a török kézen lévő Hatvan vásárára, ahonnan szép zsákmánnyal és ugyancsak kiszabadított foglyokkal távoztak. Így zajlik hát az élet a hódoltság és a királyi Magyarország határvidékein, Balázsdeák István vicekapitány uram pedig 1583-ban ott van a pozsonyi országgyűlésen, ahol is a végvári vitézek panaszait tolmácsolja az udvarnak és a tekintetes rendeknek. Tetteiért aztán Rudolf császár és király 1589-ben nemességet és némi birtokot ad neki, de három esztendő múlva török fogságba esik. És mint ismert, rangos vitézt, már viszik is Sztambulba, ahol a magyarok számára akkoriban igen csak jól ismert helyen, a Héttoronyban tartják fogva. Ahol aztán öt esztendőt kénytelen eltölteni, míg Pálffy Miklós báró, dunáninneni főkapitány ki nem váltja Hasszán koppányi bégért cserébe. Balázsdeák István Egerbe már nem térhet vissza, hiszen az 1596-ban csúfos módon a török kezébe került. Így aztán vélhetőleg Pálffy Miklós seregében kap feladatokat, további életéről nincsenek adataink.

Borító: Kopjatörés rézmetszeten (arcanum.hu)