Bárdy 100

Pálffy Lajos - 2021. május 26. 10:36

Száz esztendős lenne a színész Bárdy György is, aki kis híján (8 év) meg is érte eme magas kort. Túlélte hát a véres 20. századot, megsebesült, de megmaradt a Don-kanyarban, a Kádár-féle megtorlások idején pedig letiltották a színpadról. De kegyelmet kapott, aztán mondjuk a Jászai mellé Kossuth-díjat már nem. Pedig talán megérdemelte volna azt is.

Kispesti srácként nőtt fel, a helyi Református Ifjúsági Egyesületben kezdett színészkedni, s 16 évesen olyat alakított egy darabban, hogy az előadást látó fiatal Várkonyi Zoltán megígérte neki, szerződtetni fogja tervezett színházába. De aztán jött a második világégés, a Don-kanyar, Budapest ostroma. Az ilyen időkben pedig hallgatnak a múzsák, viszont Várkonyi megtartotta ígéretét, és amikor 1945-ben megkapta a Művész Színházat, meg is kereste Bárdyt. Aki Grumio lett A makrancos hölgyben, mellette Jávor Pál játszotta Petrucciót. Mondhatni, villámkarrier volt ez, de hát azok olyan idők voltak. A kellemes baritonnal bíró és sármos Bárdyt aztán 1946 és 1949 között a Vígszínházban, aztán két évig a Vidám Színpadon találjuk, majd 1951-től hét évig a Madách deszkáit koptatta. Aztán volt egy esztendőt a Nemzetiben, és 1959-ben eltávolították a színpadról. Az indoklás szerint a szocialista erkölcsöt sértő életvitele miatt, de az is lehet, hogy valami másért. Így három esztendőt az erdészetnél dolgozott, mikor kegyelmet kapott, és Kecskeméten újra a világot jelentő deszkákra állhatott.

Aztán 1964-ben szerződtette a Vígszínház, és onnan már nem is nagyon ment semerre. Pontosabban járt azért arra a rengeteg forgatásra, hiszen vagy hetven játékfilmben játszott kisebb-nagyobb szerepeket. Ő volt a gaz Jellasich a Feltámadott a tengerben, a rendőrtiszt a Valahol Európában, ő volt A ház a sziklák alatt nem éppen szimpatikus erdésze, és akkor még nem is írtunk az 1968-ban, Várkonyi filmjében megformált Jumurdzsákról, ami ugyan nem volt főszerep, de a film egyik legemlékezetesebb alakítása volt. Aztán eme hirtelen összekapkodott kis szerepcsokorból is láthatjuk, hogy a negatív szerepek sem kerülték el, sőt, azokban is maradandót alkotott. De nem mehetünk el szó nélkül a 123 bemutatója, színházi szerepe mellett sem. Amelyben jócskán voltak kortárs darabok és klasszikusok: Bicska Maxi a Koldusoperában, Coriolanus, Lucifer a Tragédiában és Rómeó is. Igen, alkata, sármja, szarkasztikus humora mindkét utóbbi szerepre képessé tette.

És akkor még nem is beszéltünk tévés alakításairól (a számtalan tévéfilm mellett olyan sorozatokban láthattuk, mint a Linda, az Angyalbőrben, a Família Kft., vagy a Kisváros) és legendás baritonjáról, melynek köszönhetően szinkronjainak száma valószínűleg minden rekordot megdöntött. Sportnak, kikapcsolódásnak pedig ott volt a tenisz, amely testben, lélekben jó karban tartotta. E sorok írója is sokat látta a kilencvenes évek végén a pasaréti pénzügyőrök pályáján, no és annak kerthelyiségében. Ahol többnyire vidám emberek vették körül, s látszott, hogy boldog, élvezi az életet. A többi (díjak, márványtáblák, elismerések) meg talán annyira nem is érdekes.

Borító: Jumurdzsák szerepében (egriugyek.hu)