Barkó 1644-ben repült a levegőbe

Pálffy Lajos - 2019. november 21. 11:44

Ha pedig Detrekőből Barkó várához akarunk eljutni, akkor bizony át kell szelnünk szinte az egész Felvidéket. Mert Barkó 145 méteres hegyre épült vára Homonnához, a Drugeth család birtokközpontjához van közel. Nem véletlen hát, hogy Barkó várát is e család bírta a zivataros századokban.

De az első lakótornyot a Laborc folyócska fölé magasodó hegyre még a Kaplony nemzetség emelte, a várat, azaz a lakótorony alatt meghúzódó falucskát pedig 1248-ban, IV. Béla alatt említik először a források. Így csak arra gondolhatunk, hogy Barkó építését is a hét évvel korábbi tatárjárás inspirálta, hiszen ez a környék is ki volt kitéve minden keletről érkező veszedelemnek. Az öregtorony köré persze fal is épült idővel, ami mögé a falucska népe is behúzódhatott, ha jött az ellen. Aztán a falakra bástyák is kerültek, ahogyan az szokott lenni. És amikor Petnefi Pétertől, aki talán az Abákat szolgálta, Károly Róbert emberei 1317-ben ostrommal elveszik Barkót, akkor minden bizonnyal már valami palota és kápolna is áll a belső udvaron. Ez a palota aztán végül háromemeletesre bővül, legalábbis a romok ezt mutatják. Külső vár is volt természetesen, aminek méretes kaputornya is jórészt megmaradt. De a falai már nem, de hát az idő nagy úr errefelé is.

Barkót Károly Róbert aztán a Drugeth Fülöpnek, gyermekkori barátjának, bizalmasának adja, s amikor a Drugethek IV. Kázmér (1440-1492) szövetségében Mátyás ellen fordulnak, akkor itt a vár alatt veri tönkre 1466-ban a nagy király csapataikat. De az kevésbé hihető, hogy a győzelem utáni telet a várban tölti Mátyás, akinek már volt épp elég dolga ekkoriban, amit Barkóból nem lehetett volna intézni. A 16. század elején aztán már a Szapolyai család bírja, János király pedig ide húzódik vissza 1527. szeptember 27-én elvesztett tokaji, avagy tarcali csata után. Ahol kikapott a Niklas Salm gróf vezette, I. Ferdinándért harcoló seregtől, amiben ott voltak a Gárdonyi Géza által naggyá tett Török Bálint huszárjai is. János király emberei viszont a csata előtt jórészt megszöktek, így elkerülhetetlen volt a vereség. 1558-ban aztán Habsburg-párti Homonnay Drugeth Antal a birtokosa, aki lánya kezével a várat az ellentábort erősítő Kendy Ferencnek adja. Jönnek is a császáriak, beveszik és lerombolják Barkót, de ekkor még újjáépül. 1624-ben már Bethlen Gáboré a vár, aki a protestánsok bástyájának, Széchy Györgynek ajándékozza. Ennek özvegyét pedig Drugeth Máriának hívták, Barkó tehát ismét az itáliai frank eredetű családé lett.

Hogy aztán 1644-ben megérkezzenek alá I. Rákóczi György kegyetlen hadai, és puskaporral a levegőbe repítsék a vár jórészét. Barkó pedig azóta pusztul, újabb tulajdonosai, a Barkóczyak, az Andrássyak és a Csáky család sem tesz érte semmit. Csak az utóbbi években kezdődtek állagmegóvási munkálatok, a szlovákok Barkóban is meglátták a lehetőséget.

Borító: Művészieskedő felvételen (travelguide.sk)