Báró Kray táborszernagy

Pálffy Lajos - 2021. május 3. 9:41

A késmárki születésű Kray Pál tábornok uram pedig vagy hatvan esztendeig forgolódott különféle háborúkban, végül altábornagyként kapta meg az obsitot. De csak alig négy esztendeig élvezhette a nyugalmat a vén hadfi, mert eljött érte is a halál.

A Krayok Morvaországból érkeztek a Felvidékre és az 1660-as években nyertek nemességet. Kray Pál nagyapja, Jakab már Késmárk főbírája volt, jó kuruc és II. Rákóczi Ferenc bizalmasa. Akit aztán Heister tábornok két városi esküdttel együtt le is fejeztetett ezért 1709-ben, no meg azért is, mert nem voltak hajlandók áttérni a katolikus hitre. Ott nyugszanak ők most is a késmárki öreg temetőben, de Jakab fia már huszárkapitányként szolgálta a királyt a kiújuló török háborúkban. És mindhárom fiát katonának adta, neki is csak a kardja maradt, nem is tehetett másképp. Az 1735-ben született Kray Pál pedig tehetséges ifjú volt, ezért el is nyerte a környék nagybirtokosainak, a Csáky családnak a támogatását. Így Bécsbe, hadapródiskolába kerülhetett, majd kadétként megkezdte katonai szolgálatát egy gyalogezredben. Amit be is vetettek mindjárt az 1756-tól 1763-ig tartó hétéves háborúban.

Kray Pál pedig vitézül harcolt Mária Terézia ellenségei ellen, így két esztendő múlva hadnagy, 1763-ban százados, majd 1778-ban már őrnagy volt. 1783-ban pedig alezredesként a 2. székely gyalogezredben, Erdélyben szolgált. Saját ezredet, és az ezzel járó ezredesi rendfokozatot 1784-ben kapott. Az 1. román gyalogezred parancsnokaként pedig mindjárt komoly dolga akadt a Horea és Colsca által fellázított románokkal. Akik pópáik által feltüzelve a magyarok lakta falvakra törtek és vagy négyezer embert öltek meg 1784 őszén és telén. De Kray nem kegyelmezett, tönkre verte a felkelők hordáit, a végén a két vezetőt maguk a románok szolgáltatták ki neki. (Horeát és Closcát aztán 1785 februárjában, Gyulafehérváron kerékbe törték, a harcok 1500 román halottat eredményeztek.)

Kray uramat legközelebb a török elleni háborúban vetették be 1788-89-ben. Ahol aztán vitézségéért a Katonai Mária Terézia-rend mellett a tábornoki címet és a báróságot is megkapta. És 1791-ben, megromlott egészségére tekintettel le is szerelt. Aztán jött a forradalmi francia hadsereg, és 1792-ben aktiválni kellett Kray tábornokot. Aki sok szép győzelmet aratott Belgiumban, a Rajna mellett és az itáliai és a német hadszíntéren is. Aztán 1801 nyarán megint csak nyugállományba helyezték. Topolyán kapott birtokán kezdett el építkezni, de csak három esztendeje maradt már erre, no és a pihenésre. 1804 januárjában szólította el az Úr, 1806-ban pedig már Bécsben voltak Napóleon hadai.