Básti Lajos kormos arccal próbálta túlélni a munkaszolgálatot

Kecskés Nikoletta - 2023. május 4. 11:37

Bódy László vagyok, szenesember – valahogy így mutatkozhatott be Básti Lajos 1944-ben a józsefvárosi pályaudvaron, ha a hatóság emberei igazoltatták és a papírjait kérték. Hamis iratai szerencsére alátámasztották biztonságot nyújtó álcáját. Ám felettesei igencsak meglepődtek volna, ha tudják, hogy az egyszerű munkásembernek látszó férfi könyv nélkül szavalja Shakespeare szonettjeit, s a zsidótörvényeket megelőzően a színpad ünnepelt sztárja volt.

Persze így is akadt, aki felismerte. Lánya, Básti Juli visszaemlékezése szerint egy alkalommal éppen ez mentette meg a munkatáborból szökésben lévő híres színész életét. „Rettenetes hideg volt és mindenki éhezett a táborban. Azt nem tudom, hogyan sikerült kiszöknie, de azt igen, hogy a szabadulás után a hóba ásta be magát, egyfajta iglut készített és abban bújt el. Éhezett és csontig fagyott, talán túl sem éli, ha nem halad arra egy parasztember szekéren, aki felismerte, és ledobott neki egy üveg rumot. Ez tartotta melegen, míg biztonságba nem ért.” – hangzott el egy interjú során a legendás megmenekülés története.

Básti Lajos azonban ezt az időszakot is olyan zsigereiből jövő akarással élte túl, ahogyan minden addigi nehézséget az életében. Szokva volt a gondokhoz, „tűzben edződött”: 16 éves korában apja, Berger Dezső elhagyta őket, s a kamaszfiúnak egyszerre szakadt a nyakába a családi vállalkozásként üzemeltetett rövidáru kereskedés irányítása és nagybeteg édesanyjának ápolása. Négy évvel később anyját megölte a rosszindulatú daganat, ő pedig egyedül maradván nekilátott, hogy megvalósítsa az álmait.

A közönség számára hatalmas ajándék, hogy az eredetileg orvosnak készülő fiút végül magával ragadta a színészmesterség szeretete. Sokat magasztalt, mélyen zengő hangjával rögtön levette a lábáról a Magyar Királyi Színművészeti Akadémia felvételi bizottságának tagjait, amint belefogott egy Ady vers elszavalásába. A bizottság jól döntött: a fiatal színész legalább akkora akaraterővel és maximalizmussal viszonyult a hivatásbeli kihívásokhoz, mint ahogyan az élet megpróbáltatásait reagálta le.

A munkaszolgálattal és bujkálással töltött éveket követően a szakmai sikerek mellett végre rátalált a szerelem is. A kitörő szépségű Ferrari Violetta megismerkedésük idején a színművészeti főiskola hallgatója volt, s bár akkoriban igencsak rajongott a nemes arcélű, erőt sugárzó 37 éves színészért, egy későbbi interjúban már meglehetős tárgyilagossággal idézte fel a leánykérés napját. „Akkoriban a Nemzetiben is sokat statisztáltam. Ekkor akadt meg rajtam Básti Lajos szeme. Pándi Lalát meg engem levitt a Nemzeti üdülőjébe, mondván, hogy szegény gyerekek, még sosem látták a Balatont. Básti csaknem húsz évvel volt idősebb nálam. Magázódtunk. Bevitt a tó közepére, hogy majd megtanít úszni. Tempózás közben kérte meg a kezem.” Házasságuk első évei azonban hiába teltek eksztatikus boldogságban, szerelmük erejét végül elkoptatta az idő, s néhány év múlva elváltak. A sors szerencsére ezután sem tagadta meg Bástitól a romantikus érzelmeket, sőt, hamarosan sírig tartó szerelemmel ajándékozta meg Zolnay Zsuzsa személyében. Bár megismerkedésük tanár-diák kapcsolatnak indult, sem ez, sem a több mint két évtizednyi korkülönbség nem állhatott érzelmeik útjába. Olyan életre szóló szövetség szövődött közöttük, amelynek csak Básti Lajos halála vethetett véget…

Básti a tüdőrákot ugyanolyan daccal reagálta le, mint minden más kihívást élete során, csakhogy a daganattal még ő sem harcolhatott. Betegen, rosszullétektől sújtva játszott, míg csak tudott. Utolsó szerepében az Abigél Torma Gedeonjaként láthatták a nézők, de a film bemutatóját már nem érte meg – 1977. június 1-én örökre elhallgatott a legszebb beszédű magyar színész hangja. Felesége élete végéig képtelennek bizonyult a szeretett férfi halálának feldolgozására. Sosem ment újra férjhez, s élete utolsó időszakában szinte már teljesen elzárkózott a külvilág elől.

Borítókép: Salamon Pál Magadra kiálts című drámájában Dr. Meszlényi László szerepében (Nemzeti Színház CC BY-NC-ND)