Blatnica is „tatárjárásos” vár volt

Pálffy Lajos - 2021. május 27. 9:06

Blatnica várának sincs szép, magyaros neve, de miért is lenne, hiszen errefelé, Liptóban és Túróc vármegyében inkább tótok, azaz szlovákok laktak általában. A vár amúgy az alatta, 500 méterrel a tenger szintje felett csordogáló patakról kapta a nevét, az építkezés a víz fölé 185 méterre magasodó sziklán kezdődött el.

Hogy mikor, azt nem lehet pontosan tudni, neve egy 1272-es oklevélben bukkan fel talán először. Ezek szerint Blatnica is „tatárjárásos” vár, tehát IV. Béla ösztönzésére épülhetett 1241 után. Természetesen legelőször a lakótorony készült el, amely köré aztán majd a vár szerveződött. A nagy építkezéseket itt is Dancs, avagy Doncs mesterhez kötik, aki Károly Róberttől 1321-ben, Csák Máté nagyúr halála után megkapta a zólyomi erdőispánságot. Amely akkoriban a Garamtól egészen a Tátráig terjedt ki. A mester aztán nevéhez méltóan igencsak jeleskedett a várépítésben is, a már ismert Szklabinya, Zólyomlipcse és Likava mellett Liptóújvár várát is kiépíttette. Aztán az ő földi pályafutása is véget ért, Blatnica pedig 1341-ben királyi vár lett, és az is maradt egészen Luxemburgi Zsigmond felbukkanásáig. A jól nősülő, nagynevű, de nincstelen lovag pedig támogatókat gyűjtvén, Blatnicát előbb Pogány Domonkosnak adta, majd egy év után visszacserélve, Oppelni László herceg vette azt zálogba. 1421-ben lett csak újra királyi vár Blatnica, amit aztán Berzevichy Péter tárnokmester bírhatott haláláig.

Ami be is következett 1433-ban, a vár pedig férje ajándékaként a királyné, Cillei Borbála tulajdonába került. Aki pedig rögtön el is zálogosította 2300 aranyért Szentmiklósi Pongrácznak, aztán már nem kellett sokat várni, hogy ide is megérkezzenek a Csehországból kikergetett husziták. Jelesül a velük szövetséges lengyel rablólovag, Komorowsky Péter gyülevész hadával. Aki aztán nem értette meg az idők szavát, és Jan Giskra Mátyáshoz állása után inkább az ifjú király ellen szövetkezőkhöz állt. Ezek a jó urak Kázmér lengyel herceget látták volna szívesebben a trónon, mint a határozott elképzelésekkel rendelkező ifjú királyt. Így aztán Komorowsky lovag úr lopott várait is sorra elfoglalták a királyi csapatok, a rabló végül Árva várában adta meg magát. Blatnica pedig ismét királyi vár lett, és 1527-ig az is maradt, mikor I. Ferdinánd a Révayaknak adta a környék öt falujával együtt. A Révay grófok pedig jó gazdái voltak a környéknek, no és töretlen hívei Bécsnek. Ezért aztán ezt a várukat is felprédálták Bocskai, majd Bethlen hajdúi.

De Blatnica újjáépült, ahogyan az 1678-as nagy tűzvész után is. A kurucok 1703-tól a vesztes Trencséni csatáig, 1708 őszéig ültek és fújták a tárogatót benne, aztán visszajöttek a Révayak. És Blatnicát töretlen hűségük miatt nem robbantották fel a Haditanács által elindított robbantó brigádok, sőt 1744-ben a grófok még tatarozták is. Hogy aztán 1790-ben elhagyják az amúgy nem éppen a kor úri komfortjának megfelelő erősséget. Ami azóta pusztul ebek harmincadján, a természet itt is lassan visszavesz mindent.

Borító: Blatnica madártávlatból (varak.hu)