Brigadéros, akit sajátjai kaszaboltak le

Pálffy Lajos - 2020. szeptember 15. 6:50

Hősein közt Esze Tamásról, minden kurucok legkurucabbikáról sem feledkezhetünk meg. Aki már 1697-ben, Hegyalján is toborozta az elégedetleneket, majd pedig személyesen ment el Lengyelországba II. Rákóczi Ferencért. Hogy aztán méltatlan halált haljon 1708 pünkösdjén a nyitrai táborban.

Kurucnak nem igazán megy a kereskedés, ezt már Tokaji Ferenc példájából is tudhatjuk, de Esze Tamás példájából is megbizonyosodhatunk róla. Mert a Tarpán, jobbágysorban születő egykori brigadéros is megpróbálkozott ezzel a mesterséggel, de meglehetősen rosszul jött ki belőle. Az ecsedi várban időszakosan katonáskodó, tehetős gazdaként élő apjától a kard forgatását is vélhetően elsajátító ifjú 1697 után kezdte űzni az ipart, miután rövid időre Károlyi Sándor gróf és főispán lefogatta a hegyaljai felkelésben való részvétel miatt. Esze Tamás aztán sót vásárolt a királyi raktárakból és azt saját szakállára fuvarozta és adta el, ahogy tudta. Nem volt veszélytelen mesterség ez az akkori közállapotok miatt, hiszen a rakomány, no és a szállítóeszköz is értékes volt, meg kellett védeni, akár fegyverrel is.

De nem csak a haramiákkal gyűlt meg Esze baja, hanem I. Lipót császár és király sótisztjeivel is, akik szekerestül, mindenestül elkobozták egyik drága pénzen megvett szállítmányát 1701-ben. Ekkor bujdosónak állt, majd pedig a Haditanács megbízásából „hajdúezredet” toborzó Bagosy Pál ezredes munkáját segítette a Hegyaljáról, a bujdosók közül ismert Kis Alberttel. De ők már inkább Rákóczinak toboroztak, és amikor az ezredet Itáliába vezényelték, meg is szöktek. És két követség után Esze Tamás maga ment 1703 tavaszán a Brezán várában tartózkodó Rákóczihoz, aki rábízta a felkelés zászlóit és kiáltványát. Amiket aztán a későbbi vezérlő fejedelem utasítása ellenére Esze ki is bontott május 21-én és 22-én Beregszászon, Tarpán és Váriban. Aztán a sótisztek eljárását nem feledve, két nap múlva embereivel rajtaütött a tiszaújlaki sóházon. Az őrség egyik részét levágták, a többiek ennek hatására inkább beálltak hozzá kurucnak. A rosszul felfegyverzett sereget aztán Dolhánál június 7-én Károlyi gróf szétszórta, de a felkelést már nem lehetett megállítani. A még Brezánban ezredeskapitánnyá tett Esze később gyalogosokat, talpasokat vezetett, vitézül harcoltak a Felvidéken és Erdélyben is.

Ezért (is) Rákóczi még 1703. november 20-án felszabadította a jobbágysorból, 1707 áprilisában brigadérossá tette, nem egészen egy év múlva a nemességet is megadta neki és családjának.
A Szilézia felé induló, Nyitra alatt táborozó kurucok közül Esze Tamás és Czelder Orbán ezredei aztán 1708 Pünkösdjén az istentisztelet után összeverekedtek, s a helyzet úgy elfajult, hogy a hadvezetés kénytelen volt kartácsot lövetni a tombolók közé. Akiket Esze korábban hasztalan igyekezett szétválasztani. Hogy aztán a kartácstól, vagy egy „baráti” kardtól esett-e el Esze Tamás, azt a nyomban megindított vizsgálat sem tudta kideríteni.

Borító: Esze Tamás szobra Balatonkenesén (Balatoni Múzeum CC BY-NC-ND)