Budapest 150!

Pálffy Lajos - 2022. december 22. 11:38

Ugyan 1873. november 17-én volt az egyesítő, nagy díszközgyűlés, de a három város egyesítését 150 esztendővel ezelőtt, ezen a napon szavazták meg az illetékes városatyák. Tehát valójában ma van Budapest születésnapja, de valahogy erre nem figyelt fel senki.

Pedig a főváros aktuális vezetése kétéves programsorozatot szánt erre a jeles évfordulóra, amelynek szándékolt csúcspontja a megújult Lánchíd átadása lesz majd. Erre jelenleg gyalogos nem teheti a lábát és autó nem hajthat fel, de az ígérvények szerint Könyvfőváros is lesz Budapest, amelynek megszületik majd a „nagyregénye” is. Újragondolt majális is lesz a tervek szerint, no meg a főváros vagy hatvan intézménye is előrukkol majd valamivel e jeles alkalomból. Persze, ígértek nívós jazz- és komolyzenei koncerteket is, a tűznyelők és gólyalábasok most valahogy nem kerültek be a tervekbe, pedig megszokhattuk, ezek nélkül az attrakciók nélkül a rendszerváltás óta alig múlhatott el fővárosi ünnep.

No de nézzük inkább a múltat, az egyesítés előzményeit. Talán onnan, hogy II. József Pozsonyból Budára helyezte az országot működtető Helytartótanácsot és a Magyar Kamarát. Aztán 1770-ben Nagyszombatból Pestre érkezett az egyetem, a mai ELTE elődje. 1812-ben már működött a 3500 férőhelyes német színház, Széchenyi Ferenc pedig megalapította a Nemzeti Múzeum mellett a róla elnevezett könyvtárat is. Fia, István pedig az 1825-27-es, még Pozsonyban tartott diétán a pesti Magyar Tudományos Akadémia alapítója lett. És azt már kevesen tudják, hogy a lóversenyzés, a kaszinó és a Lánchíd mellett ő szorgalmazta először a városok egyesítését, ő emlegette először a Budapest nevet. Aztán a forradalom és a szabadságharc kicsit megakasztotta a lendületet, de 1865-ben, a Hentzi által a Várból szétlőtt pesti palotasor helyén állt már a Vigadó, 1870-re megalakult a Fővárosi Közmunkák Tanácsa is, amely tetemes kölcsönből kiépítette a Duna partjait, a Nagykörutat, a később a kiegyezés miniszterelnökének nevét felvevő Sugárutat is, no és 1877-re elkészült a Margit-híd is.

Közben egyre több szó esett arról, hogy az 54 ezres Budát, a 200 ezres Pestet és a 16 ezres Ó-Budát egyesíteni kellene. Az ötlet lelkes támogatója volt Harrer Pál, Óbuda első és egyben utolsó polgármestere (1872-1873) és Gamperl (Gyöngyösy) Alajos, aki 1868-tól vezette Pestet. Végül, de nem utolsósorban Buda polgármestere, Házmán Ferenc is, aki a kiegyezés évében lett erre a tisztségre megválasztva. Házmán lelkes 48-as volt, a belügyminisztériumot erősítette és még a Szent Korona elrejtésénél is segédkezett. Majd jelképesen fel is akasztották, de aztán hazatérhetett Amerikában született gyerekeivel. Ha neveket kell mondani, hát ők hárman biztosan erőteljesen kivették a részüket az egyesítésben, abban, hogy 150 esztendeje megszülessen az erről szóló jogszabály is. Amelynek végrehajtása nem egészen egy esztendő alatt meg is történt, s azon a bizonyos ünnepi közgyűlésen, 1873. november 17-ére már csak az emelkedett szónoklatok, majd pedig a pezsgőzés maradtak hátra.

Borító: Fotó az egyesítés korából, az épülő Margit-híddal (pestbuda.hu)