Bugylibicska

Pálffy Lajos - 2019. február 12. 11:56

A „bugylibicska” kifejezést szinte mindenki ismeri e hazában, de azt már kevesebben tudják, mit is takar ez a dallamosnak mondható szóösszetétel. Most akkor egy, a túrkevei Finta Múzeumban őrzött múlt századi példány segítségével ismerjük meg ezt a vidéki várásokon hellyel-közzel napjainkban is előforduló vágóeszközt.

Ahogy már valahol a kifejezés hangzása is jelzi, nem valami komoly késféleségről van itt szó, hanem egy olcsó zsebkésfajtáról. Aminek valamely ok folytán közel azonos formái jelentek meg szerte a Kárpát-medencében. Mert még a Történelmi Magyarország idején bukkant fel a bugylibicska, és egyes elképzelések szerint felvidéki gyökerekkel is rendelkezik. Amiben annyi igazság lehet, hogy itt voltak olyan kisebb kapacitású vashámorok, megmunkáló műhelyek ahol a falun használatos mezőgazdasági szerszámokat, kapákat, kaszákat, sarlókat, vasvillákat is előállítottak. Ha részletesebben le akarnánk írni ezt az eszközt, akkor mindenek előtt a jellegzetes esztergált fa nyelét kellene említeni. Ez is a sorozatgyártás bizonyítéka, nagy valószínűséggel lábbal hajtott faesztergával rendelkező asztalosok, munkások állíthatták elő ezeket a nyeleket először bérmunkában. A fa általában élénk színre, pirosra, kékre volt festve, ami a tetszetősség mellett az elvesztés esetén is jól jöhetett. Az általában 10-18 centiméter között mozgó fanyelet vagy kettőbe fűrészelték, az egyik végén egy fém gyűrűvel és a pengét tartó szegeccsel fogták össze. A másik megoldás, hogy a fa csak addig volt befűrészelve, hogy a penge élét elrejtse.

Öt alkatrészből van összerakva (Finta Múzeum CC BY-NC-ND)

A penge pedig, amit ez a fém gyűrű és szögecs tart meg némi lötyögést azért megengedve, hát meglehetősen olcsó vasból, acélból készül. És a más zsebkéseknél megszokott rugót sem építették bele a markolatba. Így aztán a valódi bicskákhoz, tokban hordott tőrkésekhez képest fillérekért szokták árulni falusi búcsúkban, vásárokban is. És éppen ez az olcsóság hozta el a népszerűségét, hiszen a vásárokra járó apa előbb vagy utóbb, de hozott egy szép bugylibicskát a fiának. Sőt, ha jobbra nem tellett neki, maga is ilyent használt szalonnázáshoz, étkezéshez. Élesítéséhez kiválóan megfelelt a kaszához használt fenőkő, hegyének háromszög alakú kiképzése pedig alkalmassá tette a fafaragásra is. De mégis a legtöbbet talán a gyermekek használták belőle, mert a régi falusi világban nem voltak készen vett játékok, azokat a szülők, vagy maguk a gyerekek állították elő úgy, ahogyan azt mástól látták. A fiúk addig faragtak egy deszkadarabot az ajándék bicskával, míg puska nem lett belőle.