Castrum, klastrom, végvár

Pálffy Lajos - 2022. február 15. 10:46

Zalavár alatt pedig leinkább télen ólálkodott a török. Mert akkor a Zala mocsara és a várárok vize is sokszor befagyott, így járhatóvá vált. De rosszul fizetett őrzői mindig résen álltak, a déli partról érkező oszmánok sosem tudták elfoglalni az amúgy folyton omladozó várat.

Melynek falai azért is omladoztak, mert talán nem voltak megfelelően alapozva. Meg aztán az erődítés egy, a mocsarakból alig kiemelkedő kis szigeten állt, amit aztán a Zala folyó áradásai is folton veszélyeztettek. De ezek már a végvári idők, túlságosan előre szaladtunk, hiszen Zalavár története még Pannóniában kezdődött. Bizony, a rómaiak is felfedezték a hídvégi átkelő jelentőségét és őrzésére castrumot emeltek ide. Amin aztán át-átcsaptak a népvándorlások hullámai, végül az írások szerint a 840-ben Mojmír morva fejedelem által elűzött, frank szolgálatba állt herceg, Pribina költözött ide. Aki meg is keresztelkedett és Szűz Mária tiszteletére templomot is emelt a szigetre udvarháza mellé. Hogy ezekben ott lehettek a római castrum kövei is, az egészen biztos, hiszen a Kis-Balaton mocsaraiban elég nehéz követ találni. A honfoglalás előtt maga Arnulf császár is keltezett innen pár oklevelet, de megfordult itt Cirill és Metód, a két vándorló térítő is. Hogy aztán a császár Braclav hercegre bízza Mosaburg, azaz Mocsárvár védelmét, de 900-ban már a magyarok az urak itt is.

Zalavár aztán volt Kál, majd Búcsu horka birtoka, de bírta Beszprim herceg is, végül királyi birtok lett, amit a bencések kaptak meg. Szent István pedig bazilikát építtetett nekik és monostort, amit aztán fallal vettek körül. Ez lett később a zalavári vár magva, 1137-ben említik az oklevelek először. Sőt, 1260-tól már itt is születnek oklevelek, tehát hiteles helyként is működik a monostor. Hogy aztán a Nagy Lajos király halála utáni zűrzavarban a királyi kamara mellett több tulajdonosa is legyen a várnak, amelynek igazán a török megjelenése, majd Kanizsa 1600-ban történő eleste után nőtt meg a jelentősége. Ennek ellenére végig áradt kapitányaitól a panasz a Haditanács és a Pozsonyi Kamara felé az omladozó falakról és a fizetetlen őrségről. Egy 1553-as leltár szerint két tarack óvja a várat 133 kőgolyóval, és van 53 szakállas puska is, 3259 golyóbist lőhetnének el velük összesen. 1558-ban Mezőlaky Ferenc bencés apát is roskadozó falakról jelent, Giulio Turco hadmérnök viszont 1569-ben a templomot és kolostort is magában foglaló 18 x 22 méteres négyszögletes belső várról, és egy kilenc rondellával megerősített, kőkapus külső palánkról ír, amelyek között a Zala vize van.

A bencések aztán 1575-ben a távozás mellett döntenek, a várőrség pedig szökdösik, vagy jobb esetben portyákra jár, hogy meglegyen a betevője. Alkalomadtán a török is próbálkozik, kevés eséllyel, például egy 1656-os, téli támadásuk után 25 gyalogossal erősítik meg az őrséget. Hogy aztán 1690, Kanizsa visszafoglalása után kiürüljön Zalavár, utolsó őrzői a vizes falak közül a vár melletti faluba költöztek. 1702-ben aztán I. Lipót parancsára rendben fel is robbantják, majd fél évszázaddal később Mária Terézia a göttweigi, gazdag bencés kolostornak adományozta a helyet. A bencések viszont 1752-től a szomszédos Zalaapátiban kezdtek a vár köveiből is építkezni.

De hordták azokat a környék jobbágyai, a sokat szenvedett nép is, így mára a zalavári végvárból szinte nem maradt semmi.

Borító: Ilyen lehetett végvár korában (varlexikon.hu)