Cinkes torkos csütörtök

Pálffy Lajos - 2021. február 18. 11:30

Ma lenne állítólag a torkos csütörtök, de ne essünk kétségbe, ha nincs tele farsangi ételmaradékokkal a hűtő, nem kell ma feltétlenül nagyot enni, hovatovább zabálni. Inkább talán járjuk körül ezt az alapjaiban gyanús „ünnepet”.

Induljunk ki abból, hogy húshagyó kedden, pontban éjfélkor „Véget vetnek a zenének. S hazamennek a legények”, pontosabban a legtovább mulatók, és kész, elkezdődik a nagyböjt. Már ez sem teljesen igaz, hiszen mondjuk falun, megbízható időmérő szerkezetek hiányában, mondjuk az 1800-as évek közepén sem tudták, mikor van éjfél. Pláne nem, ha nem volt templom, vagy éppen azon toronyóra. Így tehát jobb volt már kedden este abbahagyni a mulatozást, nehogy megsértsék a hamvazószerdai, szigorú böjtöt. Amikor az alap az volt, hogy csak egyszer lehetett valamennyire jóllakni, és persze húst sem lehetett fogyasztani. No, nem mintha akár 100 esztendeje is minden nap meleg húsétel került volna az asztalokra. Bizony, ez a tehetősebbeknél is csak vasárnap és az ünnepnapokon volt szokásban, katolikus vidékeken péntekenként pedig egyáltalán nem ettek húst az emberek. De abban sem lehetünk biztosak, hogy itt a farsang farkán, az utolsó napokon mindenki nagy cupákokkal a kezében járta a szomszédokat, bálokat, mulatságokat. Már, ha voltak ilyenek. És bizony abban sem, hogy a szerdai koplalás után, zabáló- vagy torkos csütörtökön gyorsan megették azt, ami húsnemű még a csonton, a kamrában megmaradt.

Sajnos itt még a Magyar Néprajzi Lexikon „farsang” szócikkében kibontott, torkos csütörtökről szóló sorok igazságtartalmában sem lehetünk biztosak. Mert a szócikk szerzője is a hamvazószerda utáni napra teszi ezt a zabáló napot. Holott tudjuk, hogy a lengyeleknél, az olaszoknál és a németeknél is a farsang „farka”, tehát utolsó hétvégéje előtti csütörtökön rakják degeszre a bendőjüket a népek. Talán azért is, hogy felkészüljenek az előttük álló, akár öt napig is eltartó vigadozásra. Mert a februári, „dologtalan” időben, amikor falun az állatok etetésén és a fűtésen kívül nem kellett mással gondolni, ráértek erre is. No persze nem volt kötelező öt napon át táncolni, iddogálni, de lehetett.

Aztán felgyorsult minden, eljött a három műszak is a gyárakban, a kommunista világban pedig a nagyböjt is „ment a lecsóba”. Sőt arra is figyeltek az elvtársak, hogy az iskolai farsangok, vállalati mulatozások leginkább a nagyböjt péntekein legyenek megrendezve. Aztán ez a „létező szocializmus” nemlétbe szenderülése után azért némileg változott, de azt sem árt tudnunk, hogy 2006-ban, a Magyar Turizmus Zrt. húzta elő, talán éppen a néprajzi lexikonból ezt a hamvazószerda utáni torkos napot. Mi pedig kaptunk az alkalmon, mert enni, azt szeretünk.

Borító: Farsangi bál résztvevői Keszthelyen, 1940 körül. Biztos, hogy húshagyó kedd előtt tartották (Balatoni Múzeum CC BY-NC-ND)