Csak négy őrnaszád és 12 csónak maradhat?

Pálffy Lajos - 2022. március 31. 9:13

Megalakult tehát 1921-ben a Magyar Királyi Folyamőrség, amely ott állt bevethető hajók nélkül, hiszen a szerbektől az antant nyomására visszakapott négy őrnaszádon nemhogy fegyver, de még meghajtás sem volt. De az illetékesek nem estek kétségbe, hét év alatt hét, modernizált őrnaszádunk szántotta már a Duna vizét.

Tehát 1921-ben csak a Wels volt üzemképes, át is nevezték rögtön Szegedre. Aztán megszületett a folyamőrségről szóló 1922. évi XIV. törvény is, amely a belügyminiszter alá rendelte az egységet, hiszen végső soron Trianon miatt csak rendészeti feladatokra alakulhatott meg a szervezet. Amúgy a békediktátumban nyolc, maximum 128 tonna vízkiszorítású őrnaszádot és 12 géppuskával felfegyverzett motorcsónakot engedélyeztek számunkra a „nagylelkű” győztesek. Akik ráadásnak a nyakunkra telepítették a Szövetséges Katonai Ellenőrző Bizottságot is 1921 és 1927 között. Ezeknek a tiszteknek bejárásuk volt szinte mindenhová, így gyakoriak voltak az „antant riadók”, mikor megérkezésükkor el kellett tüntetni az engedélyezetten felüli embereket, vagy fegyverállományt. A Belügyminisztérium aztán egy végrehajtási rendeletben pontosította a Folyamőrség feladatköreit. Elsősorban a közbiztonság fenntartására koncentráltak, de fontos volt a hajóforgalom ellenőrzése, a csempészés és a kémkedés megakadályozása is. Ugyanakkor feladatul kapák a halászat, a vízen történő vadászat és még a fürdőzés ellenőrzését is.

1927-re aztán lett új egyenruha is. Az ellenző nélküli tányérsapkán, fekete szalagon fehér betűkkel ott volt az aktuális hajó neve, vagy a „M. kir. Folyamőrség” felirat. A legénység matrózgalléros zubbonyt is kapott, amelynek az ujján viselték a rendfokozati jelzéseket. Közben 1923 márciusára hadra foghatóvá tették az óbudai, újpesti hajógyárakban a Vizát, amit Kecskemétre kereszteltek át. A Csukából 1927-re, a felújítás után Siófok lett, egy év múlva a Lachs pedig a Debrecen nevet kapta. 1927-ben aztán megvettük Ausztriától a teljesen leszerelt Fogast, Compót és a Stört, amik Gödöllő, Győr és Sopron néven szolgálták tovább a hazát. Aztán a 60 tonnás, teljesen felszerelt Siófokot elcseréltük az osztrákokkal a lecsupaszított, de 133 tonna vízkiszorítású Barsch őrnaszádra, amit utána Bajára kereszteltek át. Aztán álcázásra létrehozták a Hajó- és Gépjavító részvénytársaságot is, amibe vagy 30 olyan úszó egységet vittek be, ami korábban a Dunaflottillához tartozott, vagy annak kiszolgálásában vett részt. Olyan hajók is ide tartoztak, mint például a Monarchia idején Panzerschlepp 1005-ös néven futó úszó üteg, ami egy uszály volt, amelyre ágyúkat telepítettek és egyik oldalára ferdén vasbeton lapokat szereltek, hogy arról lepattanjanak az ellenséges, leginkább szerb tüzérségi lövedékek.

És meg is indultak a munkálatok az őrnaszádokon, igyekeztek a gőzturbinákat dízelmotorokra kicserélni, a fegyverzetet pedig a kor színvonalára hozni.

Borító: Két folyamőrségi őrnaszád Óbudán, az egyiken páncélozott megfigyelőhely (militaria.hu)