Csányi Bernát uram hőstette

Pálffy Lajos - 2022. november 21. 10:02

A nagy családokból támadt hősök mellett aztán ott voltak azok a százak, ezrek, akiknek nevét nem őrizte meg a krónika. Esetleg egy-egy mondatot találni róluk valamelyik kortárs visszaemlékezésében, sírjukat pedig hiába is keresnénk. Ilyen hős volt Csányi Bernát is, aki a szentgotthárdi csatában adta életét hazájáért.

Csányi Bernáttal Tótfalu kicsiny várának megismerésekor találkozhattunk, mivel a török időkben éppen a Csányiaké volt az Őrség fennsíkjának peremén megkapaszkodó, udvarházból kinőtt erődítés. Csányi Bernát uram, mint az erődítés és a környező területek birtokosa, pedig az akkori szokások várának kapitányi tisztét is betöltötte. No és az elmaradozó hópénzen felül fizethette katonái zsoldját, élelmezését és felszerelését is. Persze nem sok minden kellett egy ilyen gyalogos katonának, akit abban az időben hajdúnak hívtak. A legfontosabb fegyvere a szablya volt, és jó esetben puska, muskéta is jutott neki. Ez lehetett még a régi, kanócos forma, de már inkább a „keréklakatos” elsütő szerkezet volt az 1600-as években divatban. Puska híján jó szolgálatot tett még mindig az íj, de a gyalogost nyílt mezőn, lovassági támadás esetén a hosszú lándzsa védte meg leginkább.

A Csányiak egyebek iránt Zalából kerültek a Rába mellé, Bernát nagyapja a vármegye alispáni tisztségét is betöltötte. Zala, ahogy Vas vármegye is, a kisnemesek (serviensek) hazája volt már az Aranybulla idején is. Ezek közül egyesek aztán vagyont gyarapítván felemelkedtek, másokból pedig „jobbágytelken ülő” nemesek lettek, akik saját maguk művelték meg kicsiny birtokukat. A Csányiak a gyarapodók közé tartoztak, így is szerezhették meg a 16. század elején korábban a Maráczy család által bírt Tótfalut is. (Talán éppen egy házasság folyományaként.) Csányi Bernát, akinek a születését 1633-ra teszik, éppen a térségre nézve legvészterhesebb időkben élt és működött itt, a kanizsai pasa portyázóinak, adószedőinek hatósugarában. Sőt arról is vannak feljegyzések, hogy a szomszédos Ivánc is török uralom alá került ekkoriban. Török aga parancsolt benne, így Csányi Bernátnak és embereinek állandó készenlétben kellett állnia.

Az 1664-es, végső soron Bécs ellen induló hadjárat alatt pedig Csanádi Ferenc kapitánnyal együtt, lovasaival támadta a török felderítőket, a főseregtől külön mozgó alakulatokat. Őriszentpéternél aztán fel is morzsolták a hatszáz főre tehető kis seregüket, Csányi a maradékkal ezután csatlakozott a Rába bal partján manőverező, Montecuccoli vezette keresztény erőkhöz. Ott lehetett a csákányi, majd a csörötneki török átkelési próbálkozás megakadályozásánál is, majd janicsárgolyótól találva, emberei élén halt hősi halált Szentgotthárdnál. Erről így emlékezik meg felettese, Esterházy Pál: „a Batthyány katonaság legkiválóbb tisztje, Csányi Bernát is, míg embereit harcra buzdítja, s maga is az ellenség megfékezésén fáradozik, janicsár golyótól találva dicsőséggel befejezi életét a hazáért. Igen tapasztalt főtiszt volt, sokszor vitt véghez dicső tetteket, amelyek méltók a nyomtatásban való megörökítésre is (…) Testét Körmendre vitték és tisztességgel eltemették”. Hogy aztán hová, azt már nem tudni.

Borító: A szentgotthárdi csata és a fővezérek metszeten (duol.hu)