Dickens a sógornők bűvöletében

Kecskés Nikoletta - 2023. január 13. 6:46

Amikor Charles Dickens először lépett be az Evening Chronicle szerkesztője, George Hogarth otthonába, nem sejthette, hogy a házigazdában egyúttal későbbi apósát is tisztelheti. Pedig a fiatalember eredendően enyhe bizalmatlansággal viszonyult a női nemhez, amit csak tetézett egy évekkel korábbi szerelmi csalódás.

18 évesen ugyanis beleszeretett a gazdag családból származó Maria Beadnellbe, ám mivel a szülők tehetősebb férjet képzeltek leányuk számára, szétválasztották a fiatalokat. Az egyszerű gyorsíróként dolgozó fiú ezután az érzelmek helyett inkább karrierjére helyezte a hangsúlyt. Politikai újságíróként és tudósítóként forgatta a tollat, folytatásos történetekkel szórakoztatta az olvasókat, és írói minőségében kapott meghívást a Hogarth-házba is, ahol megakadt a szeme a 19 éves Catherine-en. Találkozásuk eredményeként a két fiatal egy évvel később örök hűséget esküdött egymásnak, s tekintve a következő évek bőséges gyermekáldását, valamint Dickens frenetikus írói sikereit, hitvesi szövetségük gyönyörűséges happy and-be fordulhatott volna, ám nem így lett.

Dickens gyorsan növekvő hírneve mind nagyobb árnyékot vetett a nőre, akit élete társának választott, s aki eleinte éppen különleges intelligenciájával és műveltségével bűvölte el. Csakhogy társadalmi helyzetük sokat változott a kapcsolatuk kezdete óta. A férfi úgy ismerte meg szerelmét, mint a főnöke lányát, hamarosan azonban már jóval előkelőbb és jelentőségteljesebb kapcsolatokkal büszkélkedhetett, mint a Hogarth család. Ráadásul házassága során mintha mélyebb érdeklődést táplált volna a sógornői, mint a neje iránt. Már összeköltözésük első évében plátói rajongással viszonyult a 17 éves, szépséges Maryhez, akivel megosztották londoni lakásukat, hogy segítséggel szolgálhasson a várandós Catherine számára. A gyenge egészségű lány hamarosan távozott az élők sorából, ám halála előtt még elsőként olvashatta Dickens legismertebb művének, a Twist Olivérnek a kéziratát.

A gyászoló író olyannyira összetört a tragédiát követően, hogy még határidős munkáival is megkésett, s saját maga szövegezte Mary sírfeliratát. Miközben folytatásokban megjelenő műveit követelőzve várták az olvasók, feleségével való kapcsolatát egyre inkább az elhidegülés jellemezte. Talán ezért történt, hogy a korabeli sajtó szinte lecsapott a következő sógornőnek, Georginának a Dickens házban való megjelenésére. Az író következetesen elutasította a vádat, miszerint szexuális kapcsolat lenne kettejük között, ám a folyamatos gyermekszülésektől fizikailag is egyre gyengülő feleségnek a „valódi” szeretőre sem kellett sokáig várnia. Egy 18 éves színésznő, Ellen Ternan egyetlen pillantással vette le a lábáról a 27 évvel idősebb írót, aki kapcsolatuk hatására a válással járó botránytól sem hátrált meg. Catherine végül legidősebb fiával távozni kényszerült a házból, amely oly sokáig az otthonának bizonyult, Dickens pedig sógornőjével, Georginával és a fiatalabb gyermekekkel maradt.

Viharos magánélete mellett számtalan egyéb izgalmas témát szolgáltatott a sajtó számára, különös szokásaival egyenesen elbűvölve a kíváncsi újságírókat. Különcségeinek egyike, hogy szeretett állatait a haláluk után is a közelében kívánta tudni. Grip nevű hollóját például kitömött állapotban egy üvegfalú dobozban őrizte. A New York-i Közkönyvtárban pedig a mai napig látható az a levélbontó kés, amelynek nyelét az író kedvenc cicájának, Bobnak a mancsából készíttette. További, pozitív hírek alapjául szolgálhatott, hogy Dickens a kiszolgáltatottak és szegények iránti empátiáját nem csupán írói munkája során kamatoztatta. Menedékházat alapított prostituált és hajléktalan nők számára, személyesen követte sorsuk alakulását, és lehetőséget biztosított arra is, hogy új életet kezdjenek. Hogy miért? Valószínűleg, mert komolyan vette saját sorait, miszerint „aki nem érzi, hogy hálával tartozik annak, akinek legfőbb törvénye a jóság és könyörület minden élő iránt, az igazán boldog nem lehet”.

Charles Dickenst mozgalmas, tevékeny és művészileg értékes élet után érte a halál. Utolsó éveiben egyre gyakrabban kínozták betegségek, végül 1870. június 9-én egy szélütés végzett vele egykori sógornője, Georgina társaságában.

Borító: Az író egy festményen (nhmagazine.com)